ANGEL 2 - 🔞A jakuza markában🔞

3. Angyal a pokolban

Jin a hozzásimuló Jungkook meztelen karját cirógatta. A reggeli őszi szellő meglengette a függönyt a hálószoba ablakán, Jungkook feljebb húzta magán a takarót.

- Tudod mi kellene neked? Egy tetoválás, ide a szép, izmos karodra.

- Ügyvéd vagyok, Jinie.

- És? A vasalt ing alatt senki nem látná.

Jungkook felnézett a barátjára, aki hátrasimította a fekete haját, és nyomott egy csókot a szájára.

- Vagy egy piercing. Ide – simogatta meg az alsó ajkát.

Jungkook felnevetett.

- Te teljesen bolond vagy.

- Imádom a nevetésed. Ilyenkor olyan vagy, mint egy kisfiú – Jin most a homlokát csókolta meg – Talán mert az is vagy. Kimaradt a lázadó tini korszakod, és ez megakadályozott a normális felnőtté válásban.

- Most már a pszichológusom is lettél?

Jin kikecmergett alóla, felült az ágyban, a padlóra lógatta hosszú lábait.

- Elmondtad már apádnak? – kérdezte komolyan.

- Nem. Hiszen kórházban fekszik.

- Legalább ott nem tud megverni – Jin felhúzta a zokniját, aztán a válla fölött hátrapillantott Jungkookra – Elhalasztottátok az esküvőt a betegsége miatt, de az eljegyzést nem bontottátok fel. Mi lesz, ha meggyógyul? Ásó, kapa, nagyharang?

- Nem akarok most erről beszélni.

- Én viszont akarok. A te életedet úgy baszod el, ahogy akarod, de az enyémbe nekem is van beleszólásom. Mi lesz velünk? Megtartasz titkos szeretőnek, és túlórát kamuzva feljössz majd egy-két lopott órára, mielőtt hazamész a feleségedhez? Folytatod a hazugságot? Vagy eldobsz, mert már csak nyűg leszek neked?

- Sosem leszel nyűg! – Jungkook a hátához simult, átkarolta a széles vállait.

- Meglehet, hogy engem nem szeretsz eléggé ahhoz, hogy vállald érte apád haragját és a karót nyelt környezeted megvetését. De magadat szerethetnéd annyira!

- Apám nem csak haragudna, kitagadna. Elveszteném a céget, a partnereit, az ügyfeleket és minden örökségemet.

Jin felsóhajtott. Várta, hogy Jungkook ellenkezzen az állításával, miszerint nem szereti őt eléggé, de hiába várta. Leemelte magáról az izmos karokat, és felállt, hogy felöltözzön.

- Én nem tudok hazugságban élni – szólalt meg pár perc csönd után. – Sose tudtam. Engem is kitagadott az apám, de nem érdekelt, jobban jártam így. Igaz, hogy nem volt milliárdos jogászcég az örökségem része, szóval nem várhatom el tőled ugyanezt, de soha nem bántam meg, egyetlen percre sem, hogy a saját lábamra álltam.

- Mindig is felnéztem rád ezért.

- Mennem kell dolgozni. Késésben vagyok – Jin meghúzta az övét és becsatolta – Mielőtt elmész, etesd meg Berryt, kérlek.

- Találkozunk este?

Jin kiment a szobából, Jungkook követte a nappaliba.

- Csak ha eljössz velem egy tetoválószalonba.

- Mi van?!

- Jól hallottad. Akkor találkozunk. Ha nem, akkor pedig szakítok veled – Jin az előszobatükörnek fordulva felvette a szövetkabátját, és egy hosszú sálat tekert a nyakába.

- Jó vicc, Jinie!

- Nem viccelek – egy pillanatra találkozott a tekintetük. Jin szép arca olyan komoly volt, amilyennek Jungkook még sosem látta. Nem is komoly, inkább szomorú. – A helyet te választhatod ki.