ANGEL 2 - 🔞A jakuza markában🔞

17. A hős

A szeparé tompa, vörös hangulatfényében a négy öltönyös körbevette az ötödik társukat, felhúzta az ölében ernyedten fekvő Taehyung áttetsző felsőjét, és cirógatni kezdte a mellkasát. A fiú résnyire nyílt szeme fennakadt, tagjait nem bírta mozgatni, egyenetlen, nyöszörgő sóhajok hagyták el a száját.  

- Micsoda szépség... Eljátszunk vele, főnök? – kérdezte a nagydarab férfi.

- Majd igen, de nem most - a tetovált kezű közelebb lépett hozzájuk, és Taehyung öntudatlan arcába fújta a szivarja füstjét. - Itt kamerák vannak – bökött a mennyezet sarkai felé - perceken belül ránk törik az ajtót a biztonságiak. Előzzük meg őket, és húzzunk el innen, szórakozni ráérünk később. 

A nagydarab Taehyung háta és lába alá nyúlt, könnyedén felállt vele, és az ajtó felé vitte. A két sebhelyes elővette a pisztolyát, eléjük mentek, hogy biztosítsák a szabad távozást. Ahogy kinyílt az ajtó, egy fiatal biztonsági őrrel találták szembe magukat, aki hiába nyúlt azonnal a fegyveréért, leütötték, mielőtt előránthatta volna. A férfiak átlépték az ájult őrt, és a szűk személyzeti folyosón át a hátsó kijárat felé vették az irányt. Aki az útjukba került, arra rászegezték a pisztolyukat, és ez többnyire elégnek bizonyult. Csak amikor kiléptek a vasajtón át a sikátorba, és beszálltak a kocsijukba, akkor szembesültek Thunder fegyvercsövével. 

A kidobó hiába lőtt feléjük többször is, a fekete SUV golyóállónak bizonyult. A kocsi sértetlenül, kipörgő kerekekkel hagyta el a helyszínt, az öt férfival és Taehyunggal együtt. 

- Ez simán ment! - a hátsó ülésen a sötét napszemüveges beletúrt az ölében fekvő táncos hullámos hajába. - Mi a további terv, főnök?  

A tetovált férfi mellette ült, ölében Taehyung hasa és csípője foglalt helyet. Ruhája alá nyúlva élvezettel simogatta a fiú selymes bőrét. 

- Elvisszük a ribancot hozzám, ahogy már mondtam. Elszórakozunk vele kicsit, aztán ha meguntuk, elküldünk belőle egy darabot Kim Namjoonnak emlékül. 

- Alig várom – a hátsó ülés harmadik utasa, az egyik sebhelyes kéjes vigyorral Taehyung combjára simított.

A napszemüveges hüvelykujjával lehúzta Taehyung állát, majd benyúlt a szétnyíló ajkai közé. 

- Hmm, vannak ötleteim, mit csinálnék ezzel a szájjal. Amúgy nem kellett volna megkötözni?

- Ugyan, minek? – felelte a sofőr – Öntudatlan, és egy óráig még biztos az is marad. Majd megkötözzük, ha elkezd ficánkolni.

Néhány percnyi autózás után sziréna hangjára lettek figyelmesek. 

- Csak nem zsaruk? – fordult hátra az anyósülésen ülő nagydarab férfi. 

- Nem ismered fel a rendőrautó hangját? Ez csak egy mentő – felelte a sofőr rezignáltan. 

A visszapillantóban látta, ahogy a fehér-sárga rohamkocsi villogva közeledik feléjük. 

- Engedd el, hadd menjen – utasította a főnök – irritáló ez a zaj.

A fekete SUV lehúzódott a külső sávba, de a mentő szorosan mellettük haladt, mintha esze ágában nem lenne előzni, egészen addig, míg le nem kanyarodtak egy kevésbé forgalmas, kétsávos mellékutcába. Oda is követte őket. 

- Miért nem húz már el a faszba?! – morgott a főnök – Állj meg, engedd el!

A sofőr engedelmesen lelassított, mire a mentő kivágódott mögüle, leelőzte a fekete kocsit, majd csikorogva elé pördült, és keresztben megállva elzárta előtte az utat.