Az ANGEL - Egy sztriptíztáncos története folytatása
(de önmagában is olvasható)
Jimint felveszik a Tokiói Nemzeti Balettiskolába, távol a sztiptíztáncos múltjától és maffiózó szerelmétől. Tiszta lappal folytatná az életét, de a magányos fiúra Japánb...
Jimin álmosan leemelte magáról Namjoon karját, és felült az ágyban. Kócos hajába túrt, homályos tekintete végigpásztázta a szobát egy óra után kutatva. Meg is találta az éjjeliszekrényen, a digitális időmérő kíméletlen őszinteséggel 11:32-t mutatott.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Jimin idegesen kecmergett a két férfi közül az ágy vége irányába, akik az élénk hernyómozgásra egyszerre ébredtek fel.
- Mi a baj, Jiminah? – nyöszörögte Namjoon, résnyire nyitva a szemhéját.
- Suliba kell mennem! A próba utolsó két óráját még elérem.
- Megőrültél? – hallatszott Jungkook rekedt hangja a takaró alól – Nem mehetsz iskolába! Pár órája még ájuldoztál a láztól!
- Kialudtam magam – hazudta Jimin, miközben ingatag léptekkel a gardrób felé vette az irányt – Ugye adsz kölcsön a ruháidból?
- Jimin! – Namjoon felkelt, odalépett hozzá, és a vállára tette a kezét – Nem gondolhatod ezt komolyan, nem mehetsz iskolába, se ma, se holnap! Vadásznak rád, elfelejtetted? Akanishi nem nyugszik, amíg életben vagy, valószínűleg az összes emberét rád állította, és az iskola az első hely, ahol keresnek!
- De három hét múlva fellépünk az Új Nemzetiben a Tokiói Őszi Fesztiválon! – Jimin már bele is bújt Jungkook egyik fekete pólójába, és most lázasan kutatott egy tréningnadrág után – Szólót táncolok, nem hagyhatom ki a próbákat! Ez a félév legfontosabb eseménye!
- Édesem, de hát az életed azért csak fontosabb, mint egy fellépés!
- Ez nemcsak egy fellépés! Ezen is múlhat, hogy bekerülök-e a Nemzeti Balett állandó társulatába!
- Jimin, tényleg nem érted?! Azok ott kint meg akarnak ölni!
Jimin végre talált egy szürke melegítőnadrágot a szekrényben, gyorsan felhúzta magára, majd Namjoon felé fordult, és megfogta a kezét.
- Te nem érted. Ha nem táncolhatok, akkor már meg is tették! Minden, amin keresztülmentem, hogy itt vagyok, hogy el kellett válnom tőled, hogy elviseltem ezt a sok szart nap mint nap, minden azért történt, hogy táncolhassak! Ha a táncot is elveszik tőlem, akkor már meg is öltek! Akkor nincs, és nem is volt értelme semminek!
Namjoon felsóhajtott. Leszegte a fejét, gondolkozott néhány másodpercig, majd összeszorított szájjal bólintott.
- Jól van. Akkor elviszlek az iskolába és érted is megyek. Nem léphetsz ki az épületből nélkülem, és nem tudhatja meg senki, hogy ott vagy. Biztos vagyok benne, hogy megfigyelik a helyet, el kell takarnod az arcod, amikor kiszállsz a kocsiból.
- Köszönöm! – ragyogott fel a fiú arca, mielőtt csókot nyomott Namjoon szájára – Siessünk!
