ANGEL 2 - 🔞A jakuza markában🔞

11. Biztonságban

A recepciós elhagyta a pultját, és aggodalmas képpel a liftnél várakozó, széles vállú, katonásan rövid hajú, bőrdzsekis férfihoz lépett, aki Jimin takaróba bugyolált testét tartotta a karjaiban. A több, mint ezernégyszáz szobás szálloda tágas halljában még ezen a hajnali órán is akadt néhány későn hazaérkező, vagy éppen a repülőtérre induló vendég.

- Uram, minden rendben van? Segíthetek valamiben? – kérdezte az alkalmazott.

- A barátnőm – bökött a férfi a fejével Jiminre, akinek csak a csukott szeme és az orra hegye látszott ki a takaróból – elaludt a taxiban, és nem volt szívem felébreszteni. Tudja, az évfordulónkat ünnepeltük, és – innen suttogva folytatta – kicsit többet ivott a drágám a kelleténél.

- Óóóóóó, értem! – mosolygott a recepciós, miközben Jiminre pislogott – Segítsek kinyitni a szobaajtót?

- Köszönöm, megoldom magam is – mosolygott vissza a férfi, és belépett az időközben megérkezett liftbe.

A lift puhán megállt, majd kinyílt az ajtó, mialatt egy búgó női hang közölte az emelet számát. Jimin felszusszant a férfi karjaiban, arcát az izmos mellkasába fúrta.

- Namjoonssii – nyöszörögte álmában.

- Mindjárt, mindjárt – felelte a férfi, miközben végighaladt vele a folyosón.

Bekopogott az ajtón, ami szinte azonnal kinyílt. Namjoon szívéről egy szikla gördült le, bár telefonon már értesült Jimin megtalálásáról, ezért is tért vissza a hotelbe, de mindeddig nem merte elhinni. Óvatosan átvette a „csomagot", bevitte a szobába, és leült vele az ágyra. Jungkook kezet fogott a rövid hajú férfival, és beljebb tessékelte.

- Istenem... angyalkám, úgy aggódtam érted, merre kószáltál, mi? – Namjoon megsimogatta az ölében fekvő fiú kipirosodott arcát.

- Egy szót se tudtam kiszedni belőle, csak az ön nevét nyöszörgi néha. A sokktól és a kimerültségtől nincs magánál, szerintem láza is van. Nem volt nála semmi, se pénz, se telefon, még rendes ruha sem. Ez a takaró a kutyámé, mindig a kocsiban tartom, már elnézést, ha egy kicsit szőrös... Elég hideg van már odakint, rendesen át volt fagyva szegény fiú. A lakása közelében szedtem össze. Ki volt borulva, szemtanúja volt, ahogy épp elviszik annak a srácnak a holttestét, aki leugrott a ház tetejéről. Biztos ismerte, hiszen szomszédok voltak.

- Csak nem Haruto? – pillantott fel Jungkook.

- Nem tudom, hogy hívták. Mindenesetre ráhúzták a cipzárt.

- Te jó ég... - sápadt el Jungkook. – Ha az a fiú Haruto volt, akkor lehetséges, hogy Akanishi tudomást szerzett a hangfájlokról.

- Akkor viszont Jiminre is vadásznak. Valószínűleg a kivégzése elől szökött meg – Namjoon kibontotta Jimint a takaróból, meglátta a viasztól és vértől ragacsos bőrét a fehér lepedő és a kötelek között, és ökölbe szorult a szíve. – Mit művelhettek vele?! Kész csoda, hogy túlélte az éjszakát – magához ölelte az eszméletlen fiút, és felpillantott a férfira. – Tud még valaki arról, hogy idehoztad?

- Song úr tudja, tőle kaptam meg az ön elérhetőségét, de rajta kívül egy lélek se, uram. Még a recepciósnak is azt adtam be, hogy a srác a barátnőm.

- Remek. Köszönöm, szép munka volt.

- Szolgálatára lehetek még valamiben, uram?

- Mi a neved?

- Matsuda Yoske, uram.

- Köszönöm, Yoske-san. Bőségesen megjutalmazlak ezért.

- Nem szükséges uram, nem azért tettem. Song úr nagylelkű munkaadó, és...