ANGEL 2 - 🔞A jakuza markában🔞

4. Tetoválások

Remegő lábakkal, a fehér kimonót hanyagul magára kapva távozott a stúdióból. A fájdalmat még eltompította a drog, de agyát minden erejével koncentrálásra bírta. Önsajnálatra nem volt idő, és nem is akarta megadni azt az örömet senkinek, hogy sírni lássák őt. Csak az izmainak volt nehéz parancsolnia. Hajlékony és edzett teste, amit tánc közben olyan könnyedén uralt, most az alapvető mozdulatokra is csak nehezen volt képes.

Az öltözőbe támolygott, félrelökte Marlene-t, aki istápolni próbálta. Mohón, nagy kortyokban kiitta a pohár vizet, amit azelőtt elővigyázatosságból a sminkasztalon hagyott, az üres poharat lecsapta maga elé. Kihúzta az asztal fiókját, borotváért kutatott benne, de nem talált, csak egy körömvágó ollót. Jobb híján magához vette az eszközt. Volt ott még egy szőlőcukorral teli üveg és egy öngyújtó, azokat is kivette a fiókból.

- Jimin! – Marlene aggódva érintette meg a vállát, de a fiú lerázta magáról.

- Na most lezuhanyoznék! Hol a fürdőszoba?

- A szomszéd ajtó jobbra... – a döbbent Marlene a fiú mellkasát tarkító piros csíkokat bámulta, amíg Jimin el nem hagyta az öltözőt.

Ráfordította a kulcsot a zárra, és belépett az egyik modern, fehér műkővel borított zuhanyfülkébe. Az öltözőből hozott szerzeményeit remegő kézzel tette fel a szappantartó polcra. A csap melletti érintőképernyőn 38 fokosra állította a hőmérsékletet, és elindította a vizet. Tempósan dörzsölte le magáról az idegen testnedveket és a saját verítékét, a száját is alaposan kimosta. Nem akart egy percet se elpazarolni. Miután mindenét alaposan lecsutakolta, elzárta a csapot, kinyitotta a szőlőcukros üveget, és a zuhanyzó padlójára szórta a tartalmát. Kinyitotta a kisollót, az öngyújtó lángja fölé tartotta a pengéjét. A zuhanycsövet szorosan a felkarjára tekerte, összeszorította a fogát és az öklét, majd az olló hegyét mélyen a könyökhajlata vizes, vékony bőrébe nyomta ott, ahol a véna kéksége átsejlett alatta. Mélyvörös vére kibuggyant a sebből, vékony patakban megindult a csuklója felé. Az ollót az üvegre cserélte, felfogta vele a vért. Az edény lassan telt, az ujjait kinyitva és újra ökölbe szorítva próbálta serkenteni az áramlást. Hajáról a szemébe csöpögött a víz, elhomályosította a látását. Émelygett, szédült, nekidőlt a zuhany hűvös, kemény falának. Türelmetlenül várta, hogy az üvegbe kellő mennyiség kerüljön. Amint ez megtörtént, levette a karjáról a szorítást, gondosan visszazárta az üveget, és szédelegve távozott a fülkéből. Dereka köré tekerte az egyik odakészített fehér törölközőt, amit hamarosan piros vérfoltok tarkítottak. Meg kellett támaszkodnia a mosdóban. Felemelte a fejét, megviselt tükörképe neonnal megvilágítva, ziláltan nézett vissza rá.

Hátán hatalmas, erős, hófehér szárnyak rajzolódtak ki. Széttárta őket, elengedte a mosdót, hátralépett egyet és kihúzta magát. Karjából még mindig szivárgott a vér.

Kopogást hallott, az ajtó felé fordult.

- Jimin, minden rendben?

Az ollót és az üveget lemosta, papírtörlőt hajtogatott a sebére, és erősen rányomta, hogy elálljon a vérzés.

Kinyitotta az ajtót, majd az ott toporgó Marlene arcába mosolygott.

- Minden a legnagyobb rendben – lábujjhegyre állva a füléhez hajolt – Mondd csak, kik voltak a partnereim? Eszméletlen jó pasik voltak! Van hozzájuk valami elérhetőséged?

Marlene őszintén megdöbbent a kérdésen, mégjobban a törölközőn esett vérfoltokon.

- Ők... hostok... itt dolgoznak, Akanishi úr klubjában.

- A nevüket is tudod esetleg?

- Azt sajnos nem árulhatom el – a „nő" a szájához kapta a kezét. Rájött, hogy már ennyit se lett volna szabad elmondania.