do you remember? [yunhwa]

13 : jóbarátok és seonghwa megfejthetetlen szavai

- Ezt nem gondoltátok komolyan, ugye? - kérdezem a szemöldököm ráncolva, miközben a hat barátom egymást lökdösve tolong be a lakásunkba. Inkább nem kérdezem meg Seonghwát arról, hogy mégis mit keresnek itt a többiek, mert a széles mosolya mindent elárul.

- Most ezt úgy mondod, mintha nem örülnél nekünk - forgatja meg a szemét játékosan Yeosang, majd megpaskolja a hátam és körbenéz - nagyon komoly ez a kecó.

- Kösz - válaszolja Seonghwa mellénk lépve, majd a vállamra teszi a karját és elvigyorodik -, ugye nem baj, hogy áthívtam őket az estére? Tegnapelőtt egyébként is azt mondtad, hogy valamikor meglátogathatnának.

Valóban előfordulhat, hogy megemlítettem valami hasonlót, szerencse, hogy legalább ő észben tartotta. Így mindjárt több értelmet nyer, miért töltöttük a délelőttünket takarítással.

- Dehogy baj, csak kicsit féltem... az összes cuccot, igazából - válaszolom, mire felröhög.

- Nyugi, ha valaki eltör valamit, annak szíjat hasítok a hátán.

Ezt a kelleténél kicsit hangosabban mondja, mert a mellettünk elsétáló Wooyoung és Jongho egy emberként, megrökönyödve néznek rá.

- Remélem csak ugratsz - nevet fel kínosan az előbbi.

- Próbáld ki - húzza gúnyos mosolyra a száját Seonghwa, majd tapsol egyet - mindenki ide figyeljen! A mosdó ott van, jobbra - mutat a folyosó végére - balra az én szobám van, oda tilos bemenni.

- Az enyémbe is! - vágok a szavába.

- Pontosan. Ezen kívül tényleg csak annyi, hogy ha lehet, vigyázzatok a bútorokra - enyhül meg lakótársam kissé -, a hűtőből meg azt esztek meg, amit akartok, mit bánom én.

✩

Nem telik sok időbe, amíg mindenki elkezdi otthon érezni magát. Mingi egyből kiszúrja az xboxomat, amit otthonról költöztettem át ide, úgyhogy most Sannal és Woooyunggal együtt turkálnak a játékok között, amíg mindannyian a kanapén ücsörögve beszélgetünk - ez egyébként annyit takar, hogy Seonghwa azt magyarázza a szüntelenül bólogató barátainknak, hogy mennyire jó ez a lakás -, majd Mingi felmutatja az általuk kiválasztott játékot.

- Úristen, nem is tudtam, hogy van ilyened - nevet Seonghwa, hitetlenül meredve a Just dance színes borítójára, amit másodperceken belül már kalibrálnak is be.

- Egy impulzív döntés volt a megvásárlása - fogom a fejem -, el is felejtettem.

- Akkor most mindannyian tegyünk úgy, mintha nem azzal telt volna a tavaly júniusunk, hogy folyamatosan ezt nyomattuk nálatok - vigyorog Yeosang.

- Támogatom. Vannak dolgok, amikre jobb lenne nem emlékezni.

- Pedig már felcsigázott, hogy mennyire vagy táncos lábú - látszólag a legidősebb nagyon jól szórakozik a kialakult helyzeten -, nem menekülsz.

- Sajnos - sóhajtok legyőzötten -, de te sem. Köteles leszel táncolni egy kört legalább.

- Kérned sem kell, nem hagynám ki.

Pár perccel később Wooyoung csípőre tett kezekkel néz ránk, tekintete hét bizonytalan szempárral találkozik. Tekintve, hogy tánc szakos az egyetemen, annyira egyikünk sem akaródzik kiállni ellene, de egy kis nonverbális unszolás után - ami igazából lebiggyesztett ajkú folyamatos szuggerálás - óvatosan feltápászkodok és elé sétálok.

- Csináljuk - közlöm vele magabiztosan.

- Yunho, én neked szurkolok - vihog Hongjoong -, alázd meg a kis szarost.