do you remember? [yunhwa]

10 : elszalasztott lehetőségek és egy jó tanács a szülinapos szőkeségtől

Viszonylag normális öltözetben, rendesen megfésülködve és egy meglehetősen giccses, citromsárga-világoskék ajándéktáskával a kezemben állok Sanék családi házának bejárati ajtaja előtt, miközben azon morfondírozok, hogy vajon nem vagyok-e korai, biztos jó helyre jöttem-e - ugyanis San csak annyit írt nekem, hogy menjek hozzájuk, az, hogy Yeosang szülinapját nem a kis lakásukon fogjuk megünnepelni, már csak egy tipp volt -, amikor nyílik az ajtó és a házigazda, mintha csak számított volna arra, hogy szerencsétlenkedni fogok, egy kaján vigyorral az arcán átveszi a kezemből az ajándékot. Végül egyébként Seonghwával összefogva kipuhatolóztuk Minginél és Wooyoungnál egyaránt, hogy Yeosang minek örülne a legjobban és egy gyors információcserét követően szerencsére mindketten találtunk időben valami megfelelőt.

- Valahogy éreztem, hogy nem mersz majd bejönni - röhög San, miután immáron üres kézzel visszatér hozzám az előszobába és nekitámaszkodik a falnak, közben pedig szórakozottan néz.

- Megírhattad volna pontosabban, hova menjek. Először a lakásotokhoz akartam.

- Most komolyan? Csak nem gondolhattad, hogy ott elférünk - rázza a fejét nevetve -, ahogy kényelmesen valószínűleg Yeosangéknál sem. Ezért ajánlottam fel neki, hogy ha szeretné, tarthatjuk nálunk.

- Ez kedves tőled.

- Ugyan, a szülinapos megérdemli, akkor is, ha technikailag csak hét óra múlva lesz húsz éves - pillant a karórájára - egyébként te vagy az első, szóval nyugodtan helyezd magad kényelembe.

- Nem kell segítség... valamiben? - húzom el a szám bizonytalanul.

- Most hogy mondod, de - vigyorog - felhoznál néhány sört a pincéből?

✩

Szép lassan a többiek is megérkeznek, a hangulat pedig születésnap lévén adott. Először ajándékozunk - mert a gyermekies türelmetlenség, hogy minél előbb odaadjuk, igazából sosem tűnik el igazán -, aztán pedig miután Yeosang kiörömködi magát, vagy éppen játékosan elhordja egy-egy barátját mindennek (Wooyoung és Hongjoong egyaránt viccesre vették a figurát idén), kezdődhet az igazi buli. Természetesen ezalatt nem kell semmi ereszd-el-a-hajam dologra gondolni, azt későbbre tartogatja a nemes társaság legtöbb tagja, egyenlőre csak a társasjátékok kerülnek elő, ezekkel együtt pedig az alkohol is, hiszen Mingi és Seonghwa közös javaslatára kicsit "felpörgetjük" a dolgokat. Szerintük nem izgalmas egy kártyajáték igazán - akkor sem, ha szivatós -, ameddig nem kerül képbe egy kis pia, szóval most éppen azzal foglalatoskodnak, hogy mindenki shotos poharát csurig töltsék, miközben a legidősebb a már megkevert lapokat osztja és magyarázza a szabályokat.

- Kettőtől ászig kell sorba pakolni a kártyákat, lefelé fordítva. Ha nincs nálad olyan, kamuzhatsz is, viszont ha valaki nem hiszi el, akkor rávehet, hogy megmutasd. Ezt úgy lehet megtenni, hogy ha mondjuk Mingi lerak egy szerinte király, de te, Yuyu, nem hiszed el, hogy igazat mond - mutat rám még mindig kártyákkal a kezében -, akkor felkiálthatod azt, hogy "svindli" és akkor Minginek meg kell mutatnia - fordítja meg az asztal közepére demonstrációként lerakott kártyát -, így. Ha valaki lebukik, hogy hazudott, vagy tévesen gyanusított meg valakit, akkor iszik. Világos?

Végül ugyan még át kell vennünk néhányszor, mire mindenki felfogja, de az nem telik sok időbe, így a kapott nyolc-nyolc kártyával a kezünkben lesünk egymásra, azon tűnődve, hogy vajon ki tud szemrebbenés nélkül hazudni.

✩

- Utállak titeket - röhög Mingi, miután harmadszorra tölti újra a poharát.

- Így jár, aki nem tud hazudni - vonja meg a vállát San, körbenéz és lefelé fordítva letesz egy lapot a kezéből - dáma!

- Ez kamu. Svindli! - röhög Wooyoung, majd mindenkinél gyorsabban megfordítja a középre lerakott kártyát, ami azonban valóban egy dáma, így még mindig nevetve visszaül a székbe, hogy igyon.