"Látnom kell még egyszer. Utoljára."
Csak meredek az ajtón álló névre, elvégre most fogom látni utoljára. Most fogom érezni utoljára az erős kávé illatot ami az egész házat beborítja és jó barátomat is most fogom utoljára látni. Mély levegőt veszek, a tenger sós illata jár át belülről. Mögöttem ezüst színben csillog a homok amint a víz azt lassan mossa. Meglepően csendes a mai éjjel. Arra számítottam, hogy egyből küldenek rám egy seregnyi zsarut és hivatásos katonát, erre mintha semmi sem történt volna, álldogálok a küszöbön. Előrébb lépek hát, kezemet ökölbe szorítom és kopogtatni kezdek a sötétbarna fenyő ajtón. Nem telik sok időbe mire lépéseket hallok belülről és néhány pillanat múlva kattan is a belső zár és ereszkedik le a kilincs.
Résnyire nyílik az ajtó, majd egy kíváncsi sötétbarna szempár leselkedik elő. Néhány pillanatig csak méreget, majd hirtelen kikerekedik és kitárja otthona ajtaját.
-R, te vagy az? -Értetlenkedik George amikor megpillant a küszöbén. Ragyogó mosoly terül arcára, szemei csillognak a tiszta boldogságtól. Kilép a házból és hamar magához ölel. Érintéséből gyengédség áramlik, megnyugvást hoz a mozgalmas éjjelbe.
-Azt hittem már elmentél. -Mondja lágyan, megpaskolja a hátamat és elenged. Sötétbarna göndör haja lófarokba van összefogva, néhány kósza szál éktelenkedik napbarnította arcán. Nagy, bogárbarna szemei úgy merednek rám mint mikor egy kisfiú kap egy kisautót, ugyan az az öröm pislákol tekintetében. Nem túl vonzó arccsontján borosta virít mely valahogy jóképűvé varázsolja, görög orrában piercing virít. Karcsú testét fekete-fehér póló fedi, vékony combjait egy több éves szürke melegítő takarja. Ugyan úgy néz ki mint mindig és ennek kifejezetten örülök.
Nem szeretem a változásokat.
-Még el kell intéznem valamit és kellenél hozzá. -Szólalok meg és engedélye nélkül belépek a házba. Cipőmet lerúgom a bejárati ajtó előtt, a sporttáskát ledobom a földre a nappaliban.
-Végülis, gyere csak be nyugodtan...- Dünnyögi George majd egy dühös sóhajt követően utánam jön. Leveti magát a kanapéra, lábait felcsapja a dohányzóasztalra majd zsebéből előhúz egy doboz cigit. Rezignáltan nyújt felém egy szálat és a gyújtóját. Hamar kikapom hosszú ujjai közül, az ajkaim közé emelem majd kisebb-nagyobb sikerrel meggyújtom azt.
-A sminkjeim még megvannak? -Fordulok felé, közben aprót bólintva megköszönöm a dohányt. Hirtelen értetlenül néz rám és csak csodálkozva meredünk egymásra mint Noé meg a harmadik teve, szájából majd' kiesik a cigi de végül nagynehezen megszólal.
-A travi sminkjeid amit fogadás miatt vettél? -Nevet fel hangosan.
-Dehogy is te fasz! A normálisak. -Förmedek rá, de látszólag egyáltalán nem érdekli, ugyan olyan jól szórakozik az évekkel ezelőtt elbukott fogadásomon.
-Emlékszem baszkikám, Madison meg az a másik, Ayla hogy kipingált téged. Jesszusom még mindig megvannak a képek rólad. -Törölgeti a könnyeit, arca már vörösben pompázik a levegőhiány miatt. Vadul lapozza a fotókat a telefonján, ezt az egyetlen képet keresvén ahelyett hogy segítene. Nevetése hiába melengeti meg a lelkemet, nem szabad leragadnom, minnél hamarabb tovább kell állnom. Nem hagyhatom, hogy a kelleténél több időt töltsek itt.
Még a végén bajba keverem őt is.
-Graham, koncentrálj!
-Húú, de szigorú itt valaki, chill! Fürdőszoba, alsó szekrény. -Vág pofákat a férfi majd feláll és elkísér. A ház elég egyszerűen van berendezve, külsős szemmel szinte unalmas. A legegyszerűbb féle bútorok, a legalapvetőbb színekre festett falak. Semmi festmény vagy poszter, de még egy ártatlan virág sincs az egész lakásban, ez az ember képtelen életbentartani egy növényt, nem hogy háziállatot vagy akár egy gyereket. Néha azon csodálkozom, hogy ő túlél egyedül. Rettenetesen feledékeny és komolytalan, nem beszélve arról, hogy mennyire ügyetlen és szétszort tud lenni. Azt gondolnák néhányan, hogy pont az ilyen embert kéne kerülni mikor bűntársat keresek, de hatalmasat tévednek Georgedzsal kapcsolatban. Amennyire őrült módon tud vedelni, olyan őrületesen élethű kamu iratokat tud gyártani. Amennyi különböző féle drog volt már a szervezetében, annyi különböző féle rendszert tud könnyen feltörni egyszerű laptopjáról. Nagy koponya csak kicsit furcsa. Na de hát minden valamirevaló ember furcsa, nem?
Hisz nincs egy ép eszű zseni se.
-És mégis mi ez a hatalmas sminkelhetnék? -Érdeklődik a fürdőszoba ajtónak támaszkodva még mindig cigarettával a telt ajkai között. Méregetni kezd, fel-le jár a tekintete és teljesen jogosan értetlen.
-Máshogy kell kinéznem. Véletlenül se ismerjenek fel. -Válaszolok neki miközben már vadul kutatok a sminktáskában.
-Segítség kell?
-Iratok kellenének. Személyigazolvány, útlevél, jogosítvány tudod. -Nézek felé szigorúan, mire egy picit eltűnik a mosoly az arcáról. Bólint és otthagy. Utána nézek még egy ideig, búsan vonszolja magát a szobája felé. Visszafordulok a tükör elé és végigmérem magam. Hosszú fekete haj, sötét színű szűk szemek. Markáns orr, vékony száj. Erős állkapocs, előnyös és arányos formájú arc. Fáradt és kiégett tekintet. Ez vagyok én. Ez az a férfi akire elfogatóparancs van kiadva.
Ezen azonnal változtatunk.
Szinte fehér az alapozó amit első körben kenek az arcomra, nagyon hamar elfedi a napbarnította emberi színemet és egy élőhalottat kreál belőlem. Orromat sötétebb féle kontúrral igyekszem formálni, mélyen a tükörbe meredek hogy minél élethűbb legyen. Eldolgozom majd a szám jön, egy szempillantás alatt változtatom teltebbé. Csak nézem magam. Nézem a tejfehér bőrömet, az egyenesre varázsolt orromat és a számat mely már nem a megszokott vékony vonal a fejemen. Alig 40 perc alatt változtattam át magam egy negyvenes New Jerseyben nevelkedett férfiből, egy feltehetően skandináv faszivá aki soha életében nem látott még napfényt, homokot és tengerparti kurvákat. Úgy nézek ki, mint aki semmit sem tud az életről, mint aki életében nem próbált még alkoholt vagy drogot. Tisztának tűnök. Pontosan úgy nézek ki mint akinek nincs priusza.
Úgy nézek ki mint egy ártatlan férfi.
Egyetlen egy dolog maradt hátra, egyetlen apró simítás kell hogy a körözött bűnözőből egy tudatlan európai túrista legyen.
-George, hozz egy kést!-Kiáltok ki a fürdőből, miközben felveszem a szennyesben talált ruháit. A teljes átváltozáshoz új stílus is kell. Ebben hatalmas segítség, ízléses férfiből egy szempillantás alatt leszek egy underground zenekar énekese. Háromszor nagyobb, kék bőszárú farmer, szintén nagyobb méretű szürke póló hatalmas molylepke mintával. Alaktalanul nézek ki, pontosan úgy mint valami deszka. Úgy nézek ki mint George Graham, a mellettem lévő szobában gubbasztó barátom. Egy pillanatra mosoly ül az arcomra, mindig rá akart venni hogy úgy öltözködjek mint ő. Kár, hogy ilyen körülmények közt kell megadnom neki ezt az örömöt. Csak nézem magam még mindig, felmérem magam és elégedetten túrok bele a hajamba.
-Tes...sék?-Akad meg a hangja hirtelen a késsel a kezében. Csak les be a küszöbön állva rám, lassan jár szeme fel-le, megütközve saját ruháin.-Azokat honnan szedted?
-Szennyesedből. Bocs, kölcsön kell kérnem.-Mondom határozottan, amint odasétálok hozzá és kirántom a kést a kezéből. Órási figyelemmel követi lépteimet amik visszavezetnek a tükör elé.
-Mit csinálsz te azzal?-Kérdezi ijedten.
-Egy idegent.-Pillantok vissza rá. Lábai a földbe gyökereznek, mozdulni sem tud, mikor összefogott hajamat az égnek emelem. A pengét hajgumi elé helyezem és egy határozott mozdulattal megrántom a kést. Úgy suhan végig, egyesével a hajszálaimon mint az ember nyakán. A copf a padlón végzi, hatalmas koszt hagyva maga után. Apró fekete szálakkal van tele a fehér csempe, olyan mintha egy hangyaboly szabadult volna el alattam.
-Hogy nézek ki?-Kérdem barátomat aki büszke mosollyal bámul rám.
-Mint egy ártatlan férfi.
"Graham, azonnal nyisson ajtót!"
ŞİMDİ OKUDUĞUN
LECSÚSZÁSVESZÉLY
Aksiyon"Ha azt hiszi hogy ismer, ki kell hogy ábrándítsam, ugyanis én már meghaltam. Én már nem létezem. Az életem el lett törölve a Föld színéről. És mégis azt kérdi ki vagyok én? Én sok ember vagyok. Magam sem tudom mennyi és magam sem igazán tudom kicso...
