Bükki Menedék Bokrétája

IV. Jégvirág

S én mint kopó a kapunál úgy várlak téged szüntelen
Olyan szerelmünk, mint a must. Szüretlen.

Egyesével tépem a szirmokat
S életet tedd fel, úgy mondj szemembe biztosat.

Forró szíved kályha
Patyolat tiszta, fehér akár a mályva

Még mindig fáj
Még mindig ég bennem a múlt nyár

Te vagy tőr a halálra ítéltnek
Ha velem vagy halálra ítélnek.

S majd mikor hó elolvad
Szívemben a jégvirág is kibújhat.