Bükki Menedék Bokrétája

X. Requiem, halottasi monológ

Látjátok kedves barátaim
Ő itt rothadó félben
Hús s vér arányai
Halott netán vagy él-e?
Összedőlt életünk egy fontos tornya
S most itt ülünk, ő neki halotti torja.

Nem volt egy jó,
Nem is szabad, hullámot szelő katamarán hajó.

Micsoda teremtés!
Egyszer egy életben terem ily lédús teremés!
Egyik a fán rothadt s savanykás
Másik nektárszerű, avagy más;
Mézes néró s fanyar fanyalgás.

Nézd meg,
Éld meg
Élvezd
Az életet
Míg szép ez
Tévessz
S kérdezz.

Nesze semmi fiam
Fogd meg nagyon jól
Ez az élet szava, szépet szól
Halálos, fejetlen iram
Kiszállás nincsen
A végén elveszik minden kincsed.

Bor, vadkan, sült nyúl
Úgy fekszik a mahagóniba, mint egy úr
Selyem párna feji alatt
S vacsorádon elfogy minden falat.

S egyszer csak kezem kolompolva
Lábaim, remegnek
Mindkettő be lett szórva
Ólomporral
Oly sok szóval.

S megcsendül szavam, melyet ugyan én sem hallok már
Csak beszélek, habogok sután
S mint ama kihűlt test
A földnek alantján
Úgy rothadt hangom el eme halotti vacsorán.

Szólnak, repülnek a bűzös széllel szavaim
Bárcsak elkapnák az élettelen kezei
Minden egyes szót ma éjjel
Puszta negédes kezével.

Ilyen ez az ember
Fegyelmezetlen
Mindenbe beletenyerel
Mindenbe mibe nem kéne.

De mondd barátom
Van e még, van még bármi eme világban,
Mely érdemes lenne az örök maradásra?
Mondd csak,
lelém e lelkem párját messze hegyen s túl
Óperencián, hol kurta farkú malac túr,
Merre a két szempár
El bizony, el nem lát már!

Van e otthonom még ebbe a világba?
Van e holnapom még a napba ma?
A sok csillag amott, mind fényes angyalka?

Már oly sok éve, hogy nem tértem vissza otthonomba
S már jó ideje gyötörnek eszmék goromba agyamban
S csak korholom, korholom magam ma
Mit, mondd mit ronthattam el magamban.

Van egy kapu, agyam belsejében
Egy elfeledett, betemetett setét része.
Sötéttel s mélabúval festve eme képen
S remélem halálomkor is megmarad épen.

S a kulcs, mely nyitja az ajtót
Ama állatnál van kit fadobozba zártak
Életében szedett sok-sok káros altatót
Temérdeket ártva magának s másnak.

Látjátok ugye már barátaim?
Ez a kérdés; élt e vagy holt volt netán végig?
Lelke, ereje repüljön fel a csillagos égig
Rothadjon földbe hús s vér arányai!

Látjátok feleim szemetekkel
Az ember pór marad s pór lesz míg a világ kerek
Hamu s por, gyermeteg elme
Istentudja kinek szüleménye, kinek puszta kegyelme!