𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐣á𝐭é𝐤𝐨𝐤 (Yoongi f.f.) 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

18. 𝐫é𝐬𝐳

*- Na, mi lesz már, mondj egy árat Suga!*

Nem tudtam elhinni, hogy ez a kérdés még mindig ott lebeg a levegőben és senki nem hajlandó megválaszolni. Az összes idegszálammal arra koncentrálok, hogy ne essek össze azonnal, miközben Suga halál nyugodtsággal áll és váltogatja tekintetét a férfi s köztem. Idegölő másodpercek telnek el mire végre valaki megszólal.

- 100 millió won.

Hangzik el a válasz, én pedig falfehér leszek. El sem hiszem... Hát tényleg képes eladni?

- Nem túlzás ez egy lányért Suga? -JaeSang nem tetsző hangneme némi reményt nyújt számomra, talán mégsem vesz meg.

- Te kértél árat, én mondtam egyet. Kell kell ha nem nem. Dönts most!

- Annyit nekem nem ér meg. 20 millió?

- Egy ilyen lányért? Ne sérts meg.

- Jólvan, akkor maradjunk csak az üzletnél. De ugye a többi lányért nem kérsz felárat?

- Nem. Az árukat megmondtam, te kifizetted. Az üzlet részemről ennyi volt.

- Rendben. Akkor én most távozom is, még át kell vinnem a lányokat a határon. A mielőbbi viszont látást Suga. -kezet fogtak.

Mindenki megvárta amíg a nagy JaeSang távozik az embereivel aztán folytatódott minden tovább, úgy mintha mi sem történt volna. Én meg csak kapkodtam a fejem és nem tudtam eldönteni, hogy most direkt szivatnak-e vagy tényleg ennyire nem vesznek semmibe. A zűrzavar közepette Suga tekintete megtalál engem és a következő pillanatban megindul felém. Azonnal hátrálni kezdek, hiszen sosem lehet tudni mit akar éppen, de hátam pár lépés után nekiütközik a konyhapultnak, elzárva előlem a menekülő utat. Mikor szinte elém ér egy íves kanyart vesz és kikerülve engem a hűtőhöz sétál. Végig nézem ahogy kivesz onnan egy üveg sojut majd felbontja és olyan könnyedséggel iszik belőle mint akinek a világon semmi gondja nincsen. Egyetlen pillanat leforgása alatt dühös leszek. Kezeim ökölbe szorulnak, tenyerem viszket egy jókora pofonért. Nagyon haragszom rá!

Miután kb két húzásnyira megissza az üveg teljes tartalmát és kidobja azt a kukába ismét rám néz. Nem titkolom mennyire mérges vagyok, még ha akarnám se tudnám. Ő persze féloldalasan vigyorog, mint aki jól végezte dolgát. Amitől mégidegesebb leszek. Tudom nagy hiba amire most készülök de egyszerűen nem bírom tovább magamban tartani. Odamegyek hozzá.

- Azt hiszed ez olyan jó móka?

- Micsoda?

- Ne tegyél úgy mint aki nem tudja miről beszélek! Játszani mások életével? Szerinted ez olyan vicces dolog?

- Hát, én egész jól szórakoztam. -elneveti magát ami már tényleg a plafont verdesi nálam.

- Szemét vagy! -emelem meg hangom- Én mindent megteszek azért, hogy visszakapjam az emlékeimet, még az életem is kockára teszem, csak azért, hogy hasznot húzhass belőle és kicsalj az apámtól olyan pénzt ami sosem volt a tiéd, erre te képes lennél az első jött-mentnek eladni néhány koszos wonért. Igaz nem ismerek bűnözőket de biztosra veszem te vagy mindközül a legrosszabb.

- Igen, ez valahogy így van.

- Ne vigyorogj, nem dícséretnek szántam. Egy alávaló féreg vagy.

Természetesen azonnal egy pofon landol arcomon, amit azúttal egyáltalán nem bánok. Hiszen végre sikerült kiállnom magamért és megmondhattam a véleményem egy olyan emberről, aki valójában azt sem érdemelné, hogy gyűlöljem, egyszerűen csak semmibe kéne vennem. Mintha nem is létezne.