𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐣á𝐭é𝐤𝐨𝐤 (Yoongi f.f.) 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

6. 𝐫é𝐬𝐳

Egy percre se hagytak pihenni, számtalan dokumentumot kellett meghamisítanom. Persze gyötör is érte a bűntudat de nem tehettem mást. Mióta itt vagyok az idő fogalma számomra teljesen megszűnt, csak annyit tudok, hogy még reggel volt mikor ide behoztak és már sötét van mire kikerülök innen. Jimin szorosan hátamnál baktat, szinten levegővételnyi távolság sincs köztünk, vigyázva arra nehogy eszembe jusson valami hülyeséget csinálni. A lépcső felé haladva ismét erős rosszullét lesz urrá rajtam, gyomrom görcsbe rándul. Egy pillanatra megtorpanok és a korlátba kapaszkodva óvom meg magam a földhöz csapódástól.

- Neked meg mi a franc bajod van? -Jimin azonnal rám förmed és belerúg lábamba, hogy haladjak előre.

- Várj egy kicsit, rosszul vagyok. -számhoz kapok és fejemet is fogom egyszerre. Borzasztó érzés vett hatalmába.

- Nem megmondtam, hogy ne próbálkozz semmivel!? -ismét lekiabál.

- De ez nem... -nem bírom kimondani, feltörő hányingerem belém fojtsa a szót- Nem direkt csinálom.

- Ja persze. Na indulj meg felfelé különben súlyos bajok lesznek.

Előkapja fegyverét és mellkasomnak szegezi. Azonnal leblokkolok és csak arra tudok koncentrálni mennyi gyűlölet és megvetés lapul szemeiben. Tudom egy pillanatig sem habozna ha meg kéne húznia azt a ravaszt. Ezért néhány mélyebb levegővétel után elfojtom hányingerem és remegő lábakkal tovább megyek. Szédülésem nem csillapodik de inkább már nem állok meg. A szoba elé érve csak egy szusszanásnyi időm van kifújni magam, míg Jimin kinyitja az ajtót. A falnak támaszkodva igyekszem friss oxigént juttatni tüdőmbe, de mintha az nem érne le odáig. Erős vonzást érzek köztem és a padló között, majd a következő pillanatban egy hang megszólal a hátam mögül.

- Minden okés?

A kissé mély férfi hangra mindketten felkapjuk fejünket és úgy tűnik hasonló meglepettség tükröződik mindkettőnk szemében.

- Ja, csak bezárom ezt a kis amatőr színész palántát. -bök felém gúnyos hangon.

- Miért mi történt?

- Próbálta eljátszani mennyire rosszul van -vékonyította el hangját, drámaian mellkasára téve tenyerét- de nem dőltem be neki, ahhoz korábban kell felkelned szivi. -egyetlen pillantásával képes porig alázni, amit úgy tűnik előszeretettel meg is tesz.

- De én nem játszottam.

- Ja persze. Fogd be, nem osztottam neked lapot.

Megforgatva szemeim fordultam el a két férfitól, s inkább hagytam, hogy ketten vitassák meg amiért JK idejött. Közben rosszullétem egy pillanatra sem múlt el, csupán valahogyan sikerült visszafojtanom. De most már nem megy. Mintha az egész testem lángolna, remegnek a végtagjaim és borzasztóan hasogat a fejem. Mintha egy kísérleti gyógyszerrel akarnának megmérgezni. Talán... Lehet beadtak valamit amíg ki voltam ütve? Végülis nem kizárt.
Beszélgetésük teljesen összemosódott, már kivenni sem tudtam kinek a hangját hallom. A falak összezárultak körülöttem, az oxigén pedig elfogyott. Éreztem, hogy az összes erő rohamosan távozik lábaimból, ahogy egész testemből is. Semmi mást nem akartam csak, hogy ennek vége legyen már. Mégis mi a fene történik velem?

- Jimin! Szerintem nem viccelt, nézd.

Még egy kósza halk mondatot hallottam aztán magába szippantott a sötétség.

.....

Egy számomra idegen szobában térek magamhoz és az illat amit érezni kezdek lelkem legmélyéig hatol, azonnal libabőrök jelennek meg karomon. Annyira ismerős. Annyira furcsa. Felkelek és mikor kinyitom az ajtót egy furcsán ismerős folyosón találom magam. Nem rémlik, hogy valaha jártam volna már itt mégis mintha ismerném a járást. Nem félek, nincs bennem félelem, helyette egy egészen más dolgot érzek. Mire leérek a lépcsőn minden olyan ismerőssé válik, egész egyszerűen deja vu-m van. A konyha felől halk, motoszkálás szerű hangok szűrődnek ki, s egy percet sem vesztegetve elindulok felé. Az ajtóban megállok és földbe gyökerezett lábakkal bámulok előre. De hiszen ő...