[HYUNHO] + BEFEJEZETT
Hyunjin élete örökre megváltozott, miután a főnöke brutálisan molesztálta. A traumától gyötörve évekig elzárkózott a fiúktól, és még ha képes is volt érezni valamit, az mindig csak a lányok iránti érdeklődésében nyilvánult meg...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
☆
- Jó lesz így? Biztos ne cseréljünk helyet? Mondom, alszok kint én. - kérdezte aggódva Minho.
- Jó lesz. Tényleg. - sóhajtott hálásan - Ha meg nem, legfeljebb kitúrlak. - viccelődik, amin mindketten felnevetnek.
- Rendben. - kuncog - Kérsz valamit?
- Nem. - rázta meg fejét - Inkább kimennék. - felelte.
- Menj csak. - mosolyog - A szobámból nyílik egy magasabb terasz. - biccent oda.
- Köszönöm. - bólint, és fölkapja a dohányterméket. Az üvegajtót kilöki, hogy ki tudjon menni rajta. Este van már, így ősszel teljesen sötét. Hűvös is van, így nem a legmegfelelőbb a póló. Még a kötése sincs rajta. Levette.
Rágyújt, majd kiélvezi a dohánytermék minden porcikáját. Érzi, amint teljesen leér tüdejéig a nyelőcsövén keresztül, s eltávolodik. Már az első szívás hat neki, egy kicsit bele is szédült.
- Nem fázol? Hoztam ki neked egy kardigánt. - Minho jelenik meg aurájában, ahogy egy fekete zipzáras pulóvert terít hátára - Bújj bele.
- Ah... - kicsit szarkasztikusan sóhajt - Fogd meg. - nyújtaná Minhonak a cigarettát, de amint a közelébe ér, ő hátrál egy lépést - Most mi az? Fél egy cigitől?
- Én... nem. Csak... csak már leszoktam. - hajtja le fejét. A pulóver közben leesett Hyunjin hátáról - Tedd az asztalra addig.
- Jó. - bólint, s fölveszi a kardigánt. Magára ölti, és egyből bezipzárazza - Köszönöm.
- Semmiség. - elmosolyodik, s kicsivel arrébb helyezkedik el Hyunjintól. Fél, hogy a dohányszag ismét a rabjává teszi őt.
Nagy csend telepszik be közöttük. Csak a ciripelések hangja szólt, és néha egy-egy lassan haladó autó hangja.
Minho gondolkodik, hogy megemlítse-e a tegnapot. Mert szeretett volna róla beszélni.
- Hyunjin...
- Nem akarok róla beszélni. - szúrósan felelte. Rendesen megmarta Minho szívét, ami aztán vérezni kezdett. Hyunjin elnyomta a csikket a korláton, kezével letörölte helyét, majd marka fogságába rejtette azt. Minho felé fordult, aki a korláton támaszkodott. Egymásra néztek. Hyunjin megszólalt: - Csak felejtsük el. - s azzal bement.
Míg Minho szíve eddig csak vérzett, mostanra felrobbant. És nem a boldogságtól.
——
Törülközővel a derekán jött ki a fürdőből az idősebb. Szobájába ment, hogy aztán felöltözzön.
Hyunjin mosdóba akart menni, ami a folyosó jobb oldalán van, Minho szobája után. Így mikor arra járt, teljes rálátást szerzett a férfi hátsó testéről. S mikor meglátta, teljesen a földbe gyökereztek lábai. Minhonak nagyon attraktív teste van — gondolta ezt Hyunjin.
Izmos és vastag combján még vízcseppek honoltak, amit lassan letörölt a szürke alsó nemű, melyet felhúzott magára. Feneke is vonzó volt, de a legtöbb figyelmet így is a háta kapta. S habár nincs annyira karcsú dereka mint Hyunjinnak, az ív mégis ott van. Az a fajta ív, melybe szívesen belefeküdne egy ember, ha lehetséges lenne. Vállai teljesen szélesek voltak, de ezeket mind elfedte egy póló. Utolsó reménye volt a combja, amit szintén vonzónak talált, de csalódnia kellett, hisz azt most egy pizsamanadrág fedte.
- Látlak, Hyunjin. - hoppá: az ablakról, mely Minho előtt volt, teljesen megfeledkezett. Így mostanra pírban úszik. Az idősebb megfordul, majd ágyára ül - Mit szeretnél? - intim hangnemen kérdezte, ami teljesen beindította Hyunjint. Minho elkáromkodta magát fejben.
- Nem... öhm... semmit. - rázza fejét, és tovább indul mosdóba.
Minho mosolyogva dőlt el ágyában, s kezébe vette telefonját, hogy folytassa a beszélgetést Jisunggal.
Jisung♪ [21:55] »És várod már a holnapot? »Hyunjinnal mész, igaz?
Te »Igen, vele megyek. »Abból a szempontból nem várom, hogy a megbeszélés lesz.
Jisung♪ »Utána csináltok valamit?
Te »Valószínű, hogy várost nézünk. »Eléggé beforduló Hyunjin. »Kell neki a kikapcs és a szocializálódás. »Így örökké maga alatt lesz, ha nem teszi. »Szeretném meggyógyítani🫤
Jisung♪ »Te jó ég.
Te »?
Jisung♪ »Totál belézúgtál.
Te »Mi?!?! »Nem!
Jisung♪ »Pedig úgy beszélsz róla, mintha sóvárognál utána. »Valld be, hogy szerelmes vagy belé.
Te »Igazából szívesen lefeküdnék veled »Ezerszer is.
Jisung♪ »Szeretkeznél is velem? »Vagy csak dugni akarsz.
Te »Nem szeretkezek plátóiakkal.
Jisung♪ »Na látod. »Hyunjinnal szeretkeznél?
Te »Simán. »Vagy mi? »Nem
Jisung♪ »Későxd »Minho »Be kell magadnak vallanod, hogy szerelmes vagy belé »Vagy csak valami kezdetleges szarság, aminek köze van a szerelemhez »Ugyanez volt velem amikor Channal voltam. »Először. »Mikor szemeztünk, vagy véletlen vagy direkt, úgy éreztem, hogy folyton csak a szemeit akarom bámulni. »Imádtam, hogy »Nem is tudom »Hogy mindent elárul a tekintetével »De olykor mégis rejtélyes »Gondolnád, hogy "uristen mindent latok a tekintetebol!" »Aztán semmit nem látsz.
Minhot ez megrémisztette; ugyanígy érzett. Akkor ő most tényleg szerelmes lenne?
