46.

75 8 1
                                        

Puffant, amikor az utolsó alkohol szagú rongy is a kukában végezte. Mostanra már minden patyola-tiszta, sehol egy kosz sem. Gondolta, ha már összepakolt, megünnepli egy cigivel a saját társaságában.

Rá is gyújtott, a füst szép alakot formálva szállt fel.

A telefonja megállás nélkül csipogott, rezgett zsebében.

Három értesítés a kék hajútól.

Felix [21:03]
»Baszd meg
»Olyan jó érzés itthon lenni.
»😍

Te
»Ezt feltétlenül le kellett írnod.

Felix
»Aha
»Meetup?

Te
»A-a
»Bébiszitter vagyok.

Felix
»Pardon?

Te
»Minho

Felix
»Aaaa, dúl a love.
»Szinglinek érzem magam.

Te
»Az is vagy.

Felix
»Nem egészen.

Te
»?

Felix
»Sydneyben mikor anyuéknak mentem bevásárolni, nos...
»Takaros bige volt a soroknál.

Te
»Fejtsd ezt ki.

Miközben irkáltak, szinte mindkettejük arcán elterült a sejtelmes mosoly.

Felix
»Hát
»Volt ott egy lány.
»Jó, igazából már ismertem egy ideje, de szerencsére ő is megismert, aztán újból beszélgetni kezdtünk.
»Lilynek hívják amúgy.

Te
»Ooooooo
»És? Hányadán álltok?

Felix
»Nem tudom, talán kavarunk.
»Mondta, hogy nem baj, ha haza jövök, mert ő is Koreában lakik, csak látogatóban van.

Te
»Ennek örülök.

A telefonja bámulását az erkély ajtajának nyitódása vágta félbe, ahol egy reszketeg Minho lépett ki, egy egész takaróval a hátán és a fején - Jinnie?

Te
»Majd később írok.
[látta: 21:20]

- Mizu? - elmorzsolta a dohányt, szokásosan zsebrevágta miután az odanyomott hamut letörölte a korlátról - Jobban vagy?

- Ah... - közelebb ment hozzá, de nem tudta megölelni csak hozzábújni, hiszen a takarót kellett tartania. De még a tárgy is remegett Hyunjin karjai közt, aki viszont átölelte.

- Mi az?

- Utálom őt.

- Mi történt? - simogatta a hátát.

- Ha bemegyünk elmondom...

——

- Először is, ne haragudj amiért... rád ijesztettem. Khm... a fű...

- A fű. - kikérően ismételte - Minho, mi történt veled? Szét volt szórva a Marihuana. - enyhült meg - Össze volt folyva a piával!

- Igen, tudom, sajnálom, csak... kiakadtam.

- Kiakadtál? - húzta fel szemöldökeit.

- Hát... tudod.

- Apukád miatt...?

- Felhalmozódott bennem minden. A düh, a szomorúság, a-a-a kétségbeesés, a múltam, nem tudom, minden! Fáj! De nem tudok vele mit csinálni, eleve így nőttem fel! Terrorban! - egyre inkább hangosabb és frusztráltabb lett.

WINEWhere stories live. Discover now