WINE

51.

Másnap délelőtt Hyunjin és Felix egy kis kávézó ültek, a hűvös téli szellő lágyan megmozgatta a kinti asztaloknál elhelyezett székek párnáit, ahogy az ablakon lestek ki egy-egy beszélgetésnél. Felix egy latte fölött merengett, míg Hyunjin egy hosszú kávét kortyolgatott, de az arca gondterhelt volt.

– Minho hogy van? – kérdezte végül Felix, félrebillentett fejjel figyelve barátját.

Hyunjin letette a csészéjét, és mély levegőt vett.

– Nem tudom. Nem igazán beszél róla – felelte halkan. – Tegnap este hívta a rendőrség az apja miatt. Bent tartják, de... valami nem hagy nyugodni.

Felix homlokán finom ráncok jelentek meg.

– Mire gondolsz?

Hyunjin beletúrt a hajába, majd a körmét végighúzta a csésze peremén.

– Nem tagadott semmit – mondta lassan. – Nem próbált védekezni, nem fenyegetőzött... csak annyit mondott, hogy úgyis mindegy.

Felix elhallgatott, majd óvatosan rákönyökölt az asztalra.

– Ez... nem jellemző rá, igaz?

Hyunjin keserűen felnevetett. – Nem. Egyáltalán nem. Mindig volt egy kifogása, egy manipulációs húzása. De most... nem tudom, mi van a fejében. És Minho sem tudja.

Felix hümmögött, és megforgatta a kezében a kávéscsészét.

– Minho beszélt Heeseunggal?

– Azt mondta, talán majd később – felelte Hyunjin. – De szerintem fél attól, hogy mit fog hallani tőle.

Felix egy pillanatig csak figyelte Hyunjint, majd egy halvány mosoly kúszott az ajkára.

– Minho szerencsés, hogy ott vagy neki.

Hyunjin elmosolyodott, de a szemében aggodalom maradt.

– Remélem, ő is így látja.

Felix egy aprót kortyolt a lattéjából, majd letette a csészét, és ujjai között forgatta a kanalat.

– És te hogy vagy? – kérdezte csendesen.

Hyunjin egy pillanatra elhallgatott, mintha maga sem tudná a választ.

– Őszintén? – sóhajtott végül. – Kicsit tehetetlennek érzem magam. Próbálok ott lenni Minhónak, de nem tudom, hogy tényleg segítek-e. Nem beszél róla, csak magában rágódik az egészen.

Felix bólintott, mintha pontosan értené, miről beszél.

– Minho mindig is ilyen volt. Mindent magában tart – mondta halkan. – De szerintem sokat jelent neki, hogy mellette vagy. Még ha nem is mondja ki.

Hyunjin az ajkába harapott.

– Tudom. Csak szeretném, ha nem egyedül próbálná feldolgozni ezt az egészet.

Felix kis mosollyal hátradőlt a székben.

– Szóval szereted őt.

Hyunjin szeme megvillant, majd halvány pír jelent meg az arcán.

– Ezt eddig is tudtad.

Felix felnevetett. – Igen, de jó hallani is.

Hyunjin sóhajtott, majd lassan körbefuttatta tekintetét a kávézón. A hely lassan kezdett megtelni, a sarki asztalnál egy fiatal pár csendesen beszélgetett, a pultnál pedig egy üzletember sietősen rendelt kávét. A világ ment tovább, mintha semmi sem történt volna – pedig neki úgy tűnt, hogy az utóbbi napok teljesen felborították az életét.