E P I L O G U S

88 8 0
                                        


Minho nagy beleéléssel mesélt a tárgyalóban az új programokról. Sok hely felújítás alatt áll majd: új gépek, modern fűtés-hűtés rendszer, néhány régi épület új külsőt kap, és egy sor más fejlesztés is tervben van.

Hyunjin, mint személyi titkár, csillogó szemekkel figyelte a párját, aki a kis távirányítójával kattintva léptette a diákat.

– ...Hyunjin!

Minho hangja rántotta vissza a valóságba. Pislogva nézett fel, Minho pedig már mosolyogva várta.

– Jó reggelt – kuncogott a cégörökös, mire a jelenlévők is nevetni kezdtek. Hyunjin elmosolyodott – A makettet, kérlek.

Hyunjin feleszmélt, és már futott is az asztalhoz, ahonnan elhozta a tömbház kicsinyített modelljét. Ismét nem figyelt semmire – túl sok minden történt vele mostanában, és nehezen koncentrált a munkára.

A prezentáció után az emberek lassan kiszállingóztak, halkan összesúgva, helyeselve bólogattak az elhangzottakra.

Mióta Minho apját végleg elítélték, Minho átvette az egész céget. Rengeteg munka szakadt rá, de Heeseung – akinek időközben megszületett kislánya, Tsubaki – mindenben segített. Lényegében közösen vezették most már az egészet.

Minho anyja, Chaewon, megbékélt a válással, és nyugodtabb életet él egy kisebb házban Seoul közelében.

Han és Chan is megtették a szükséges feljelentéseket, Tao ellen már indultak az eljárások – a többit Minho sem tudta pontosan.

Hyunjin épp indulni készült, de Minho nem követte.

– Hyunjin-ssi!

A fiú visszafordult, rövid hullámos haja megrezzent. Minho tekintetét kereste, aztán csendesen lépett közelebb, becsukva maga mögött az ajtót.

– Igen?

– Hova kalandoztál el ennyire? – kérdezte Minho játékosan, majd gyengéden végigsimított Hyunjin arcán – Tök nem voltál itt.

– Csak... elgondolkodtam. Mindenen.

– Ez fontos megbeszélés volt, Hyunjin. Máskor figyelj, oké? – billentette fel az állát – Oksi?

– Jézus, soha többé ne mondd, hogy "oksi" – fintorgott a fiú, és zavartan elfordult.

Minho elmosolyodott, majd átölelte a derekát, magához húzta.

– Hogy vagy?

– Őszintén? Kibaszott fáradtan. – sóhajtott Minho – De baromi boldogan. Végre nincs az a nyomorult apám, aki keresztbe tenne. – mondta nyersen, de megkönnyebbülve. Hónapok kellettek hozzá, de Hyunjin segítségével végre magára talált. Megszabadult a múlttól, és most tényleg a saját életét élhette.

– Örülhetek?

– Nagyon is.

Végre, hosszú órák után, megcsókolták egymást. Nem kapkodva, nem túl nyálasan – csak csendesen, őszintén. A pillanat mégsem tartott sokáig: három erőteljes kopogás törte meg a csendet.

– Faszom... – morrant fel Minho – Gyere!

Jisung lépett be, szokatlanul elegánsan. Fehér inget viselt, ami mindenkit meglepett, ismerve a megszokott, bő cuccait.

– Öhm. Heló. Megzavartam... valamit?

– Igen.

– Nem.

A két férfi egymásra nézett.

– Nem.

– Igen.

WINETahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon