Hyunjin élete örökre megváltozott, miután a főnöke brutálisan molesztálta. A traumától gyötörve évekig elzárkózott a fiúktól, és még ha képes is volt érezni valamit, az mindig csak a lányok iránti érdeklődésében nyilvánult meg. A múlt árnyai azonban...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
☆
Hajába túrt, ahogy őt csókolta. Nem nehezedett rá teljesen, meghagyta a személyes teret Hyunjinnak - Miért kerültél?
- Kellett egy kis idő, amíg felfogtam mit tettünk. - sóhajt.
- De beszélhettél volna velem!
- De nem akartam. - vágta rá - Vannak időszakok minden emberben, amire szükségük van. Szünetre. Mindenki máshogy tölti el ezeket, érted?
- Persze, hogy értem, de akkor is halálra aggódtam magam! Tudtam, hogy baj van, mikor írtál nekem! Tudod mennyire megrémültem? - a könnyei marták torkát, Minho üvölteni tudott volna. Sikítani - A-azt... azt hittem... elveszítelek.
- Hyung... - enyhült meg. Hyunjin feljebb ült, és Minho kezét szorította - Még itt vagyok. Nem egy hamar fogsz tőlem szabadulni. - kuncogott. Ez az idősebbet is mosolyra készteti, de egyből lelankad szája sarja. Megremegnek ajkai, aztán már nem tűrözeti magát. Hyunjin ölébe borult, és egyből halk sírásba kezdett. Erősen markolta Hyunjin takaróját, de mégis szorosan tartotta derekát. Nem akarta ismét elengedni őt.
- Sosem... sosem foglak megint elhagyni. Ezt megígérem! - nézett föl rá.
Kis ideig még hezitált. Csak elveszetten nézte Minho vörös szirénszemeit. Nem hitt neki. Pontosabban: nem hitt az ígéretekben. De ezt nem akarta neki elmondani, nem akarta megbántani őt - Rendben. - simított arcára.
——
Hyunjin mindenről beszámolt Felixnek telefonon. Kivéve a kórházról és az altatókról. Vállával tartotta füléhez, miközben szinte már bőgni tudott volna hagymaszeletelés közben.
- Te most sírsz? - tartotta vissza levegőjét Yongbok.
Egy hét telt el, és azóta remek kapcsolat van Minho és Hyunjin közt. Majdnem minden nap beszélnek, viszont mostanra Minhonak rengeteget kell dolgoznia, így legkésőbb mindig nyolcra ér haza. Hyunjin megúszta a négy órát.
Azóta randizni is voltak, szerencsére számtalanszor. Jisungnak is remek kapcsolata van Channel, megjavult, miután a fiatalabb kiborulva kezdett el panaszkodni neki. Azóta már ők is többször vannak együtt.
Hyunjin bejárt eddig kétszer a héten pszichológushoz, de a második csak időpontok egyeztetése miatt lett kitalálva.
- Minho megy ma át? - kérdi a még mindig vonalban lévő fiú.
- Nem hiszem. Ezen a héten totál kipusztult. - sóhajt, és a felszeletelt hagymákat összeönti a zöldségekkel, amik már javában gyülekeztek s húsok mellett.
- Hiányzik, igaz? - szólal meg egy kis csönd után. Hyunjin nem látja, de hallja ahogy somolyog. Szívesen felképelné őt ilyenkor.
- Mi?! Nem! - vörösödött el. Arra fogta, hogy melege van a tűzhely fölött.
- Persze. - kuncogott az ausztrál - Ahj, faszom... annyira haza akarok már menni. Hiányzol, hyung.
- Hidd el, nekem is hiányzol. - sóhajt megterhelődve - Sikerült már valamit csinálni?
- Anyukám nagyon maga alatt van. Alig bírja feldolgozni. A lányok is nagyon sokkoltak, de Olivia mondta, hogy gondolta, hogy ez lesz. Rachel szerint is evidens volt. Anyu akkor is kiborult. Teljesen. Alig eszik - sóhajt - Nagyon szerette apát... vakon bízott benne.
- Anyukád pedig nagyon rendes. Nem érdemli ezt. Egyikőtök sem. Racheléket meg üdvözlöm.
- Hirtelen témaváltás. - kuncog Felix. Kopogás hallatszik át a vonalon - Igen? - kiabál ki a szeplős. Az anyja nyit be, és Felix az aggódó tekintetét látva egyből szól Hyunjinnak - Mennem kell, hyung. Majd még dumálunk! - Hyunjin még azt sem mondhatta, hogy fapapucs, úgy tette le a telefont a fiatalabb. Kicsit bánta, hisz nem volt így társasága.
Mostanra már teljesen kész volt a vacsora, így csak kiment a teraszra, míg várta, hogy kihűljön. Harmadik cigarettáját morzsolta el, és gyújtotta meg épp a negyediket, amikor is csengetés hallatszott a házban. Kicsit megijedt, hisz nem várt vendéget. Tudta, hogy Minho nyolcig dolgozik, Felix Ausztráliában, Jisung pedig biztosan Channal. Elnyomta az alig meggyújtott szálat, s bement a házba, melyben mennyei illatok egy egyvelege keringett. Elfordította a kulcsot, és meglepetésére Minhoval találta magát szembe.
- Hát Te? - emeli föl szemöldökeit. Az idősebb egy fáradtan sóhajt, és egyből Hyunjin nyakába borulva szippantja be a fiú kellemes illatát.
- Úgy hiányoztál... - dünnyögi nyakába bújva.
- Te-te is nekem Minho-ssi, de mi történt? - öleli vissza, magukra zárva a bejárati ajtót.
- Apám meghívott magához. Két hét múlva Seoulba megyek... - nyöszörög.
- Dehát az jó, nem? Apukáddal lehetsz egy kicsit. - simít hátára.
- Utálom az apám. - morogja.
- Oh.
- Oh bizony. - sóhajt ma már sokadjára, aztán elválik Hyunjintól.
- Egyébként hogyhogy ilyen hamar eljöttél? Úgy volt, hogy később érsz haza, ezért nem jössz át.
- Készen lettem. De holnap... jézusom, holnap tízig maradok. - nyavalyog, s leveti magáról a felesleges ruhákat.
Hyunjinnal beljebb mennek a házban - Nem dolgozod túl magad egy kicsit, hyung?
- Ha fent akarom tartani a vállalkozásom, muszáj. - leül a kanapéra - Amúgy jobban vagy?
- Igen. - bólint, és leül Minho mellé - Te jól vagy? Kimerültnek tűnsz. - húzza el száját.
- Akkor tölts fel. - mosolyodik el pajkosan. Hyunjin értetlenül néz rá, mire az idősebb a szájára mutat. Vette a lapot a magasabb, és egy vigyorgós szemforgatás után rácsókol ajkaira - Ennyi? - húzza fel szemöldökét miután elvált tőle - Ez egy százalékot sem vitt fel. - panaszkodott - Na... rendesen csókolj meg. - közeledni kezd felé, és a becses távolságot Hyunjin szűntette meg. Minho lassan összekulcsolta támaszkodó kezüket, míg a másikat fölvezette Hyunjin csodálatos arcához. Tényleg nagyon gyönyörűnek tartotta. Mind azt amit részegen mondott, komolyan gondolt. Hamarosan Minho elvált, meg még mindig közel hajolt ajkához. Így súgta: - Gyönyörű vagy, tudod? - füle fölötti hajába beletúrt, és kisebb puszikat kezdett hinteni az addiktív dús ajkakra - Tényleg vizuális vagy. - simít állára.
- Zavarba jövök. - dünnyögi. Minhot természetesen ez megmosolyogtatja, és ismét ajkai birtokába veszi Hyunjinéit.
