Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Hallom az ajtó zárját kattani, mielőtt a könyökömre emelkedek és nézem hogyan emelkedik a gőz a medencéből. Csalogat engem. Még soha nem voltam ilyen medencében. A nedve folyik belőlem és összekeni a combomat, leszállok a díványról és a vízhez sétálok. Belemerülök a selymességbe és hanyatt fekszem ott, ahol rátaláltam, hagyom, hogy a végtagjaim lebegjenek a vízen. Ah... Hadat üzent. A víz alá bukok. Még a medence alja is gyönyörű. Egy meztelen Adonisz-szerű hős babérleveleket viselve, mitikus kígyó-szerű szörnyekkel harcol. Több ezer apró mozaik darabból van kirakva. Néhány másodperc múlva a felszínre kerülök és hajamat kisimítom az arcomból. A medence széléhez úszom és észreveszem, ami túl feszülten korábban nem; egy vödör jeget, benne egy bontatlan üveg pezsgő, két metszett poharat, egy lapos tálkát tele jéggel és két ezüst edényt, a kisebb letakarva, a másik sokkal nagyobb és fedetlen. A nagyobb fedetlen edényben nagy szemű eprek vannak. Felemelem a kisebb tál tetejét és egy halom fényes fekete kaviárt találok benne. Megragadom az üveg nyakát, kihalászom a vödörből és megnézem a címkét. A szemöldököm felszökik. Nagyon jó, Dom Perignon. Soha nem ittam ilyet ezelőtt. Kihúzom a dugót és öntök magamnak egy pohárral. A pohár gyöngyöző folyadékot csendes tósztra emelem. Ezt rám. Kortyolok egyet.
- Mmmm. Finom.
A kaviárt nézem, de egy eperért nyúlok és beleharapok. Teljesen meg van érve és az édes lé végigfut az ujjaimon. Valamilyen furcsa oknál fogva arra az időre emlékeztet, amikor talán négy-öt éves lehettem és egy félig megevett halvány-rózsaszín nyalókát találtam a kertünkben. Emlékszem, hogy nézem anyukámat, aki az ablakból figyel és rám kiabál, hogy ne edd meg, de én dacosan, nyalogatom a koszos, kérges édességet, ugyanolyannak találom ezt is, érdes és finom a nyelvemen. Mire anyukám kifutott, nem csak megrágtam, de le is nyeltem az egészet, így esélye se volt, hogy ujjával kihalássza a számból. Elfenekelt, de nem voltam hajlandó sírni. Nem hittem, hogy valami rossz dolgot csináltam. Iszok még egy korty pezsgőt, hanyatt dőlök és becsukom a szemem. Hogy a fenébe fogom túlélni ezt az egy hónapot? Egy óra múlva tényleg megint menjek hozzá, hogy úgy kezelje, mint egy szexuális tárgyat? Undorodnom kellene, de az ellenkezője igaz. Ha csak rá gondolok, hogy találkozok vele, mindenemben forró és bizsergető vágyat érzek. Teljes őrültségnek tűnik, hogy testének rabja lettem, - amikor szándékosan úgy bánik velem, mint egy prostival - de az vagyok. Veszek egy másik epret és leöblítem a pezsgővel. Azt kívánom, bárcsak Stella itt lenne velem. Milyen jót nevetnénk. Biztosan a kaviárért nyúlna. Megiszom a pihár pezsgőt. Különben is, szeretem a pezsgőt. Négy, ó rendben, talán öt pohár pezsgő után óvatosan kimászok és felöltözök. A mozgásom meglehetősen szétszórt. A cipzárt nem húzom fel teljesen a ruhámon. Meg kell állapítanom, hogy kissé becsíptem. Leülök a földre, hogy felvegyem a cipőmet és a fejem kóvályog. Jézusom, jobban eláztam, mint gondoltam. Kuncogok. Mégis jó móka volt. Egy órát mondott, de nem tehetett el fél óránál több. Szereznem kéne egy kávét. Ki kell józanodnom, mielőtt elmegyek hozzá. El fogom veszíteni a következő csatát is, ha így mutatkozok. Amellett, ez modortalanság is. Felegyenesedem és imbolyogva az ajtó felé indulok.
