Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Dahlia - szólal meg anyukám sürgetőn.
- Mi az, anya? - kérdezek vissza, a gyomrom megtelik rettegéssel.
- Jelentkezett a húgod? - Követeli aggódva, anélkül, hogy válaszolna a kérdésemre. A váratlanul feltett kérdésre, elszólom magam.
- Daisy-vel? Nem. Miért?
- Mikor beszéltél vele utoljára? - Faggat tovább.
- Uh...négy nappal ezelőtt. Anya, mitől pánikoltál be?
- Nem hívott, még a Facebookját sem frissítette és a telefonja is ki van kapcsolva. A rettegés jéghideg bilincsként szorítja a belsőm.
- Mikor beszéltél vele utoljára?
- Már két napja nem hívott. - Anyám hangja magas és visító. - Tudod, hogy megígérte, hogy minden nap hívni fog. Tegnapelőtt óta nem tette. Egy darabig csak aggódtam, de ezt hagyjuk is, mert figyelmeztetett, hogy néhány távoli helyen, ahová menni fog, rossz lesz az internetkapcsolat. De ma újra semmi. Már két napja, Dahlia. Soha nem volt olyan, hogy két napig ne hívott volna. Anyám visszafogja a zaklatott zokogást.
- Aggódom, Dahlia. Tudom, hogy valami történt vele. Van ez a rossz érzés a gyomromban. Két napja érzem ezt. Valami nincs rendben. Én tudom. Nem kelett volna elengedni. Már a repülőtéren is tudtam. Keményen szorítom a telefont.
- Nyugodj meg, anya. Biztos van rá egy egyszerű magyarázat. Valószínűleg, mint ahogyan mondta is, egy kis településen ragadt, ahol nincs internet kapcsolat.
- Mi van a telefonjával? Miért kapcsolta ki? - vág vissza anyukám.
