Nem Vagyok A Tulajdonod - Az Orosz Don 1.

14. rész

Ahogy siklok lefelé a lépcsőn, a legszebb ruhámban, amit valaha viseltem, a gyöngyeimben, drága kabát a karomon, a fantasztikusan mesés új cipőmben (Már rendeltem egy párat Stella méretében is), Noah jelenik meg a lépcső alján. Fekete szeme gyorsan és szakszerűen végigfut a testemen, mintha egy szoba lennék, amit át kell kutatnia.
  A homlokát ráncolja.

- Korán érkeztél. A fehér szobában várj a főnökre. Körülbelül tizenöt perc múlva ott lesz.

- Oké - mondom egyszerűen.

Bólint és eltűnika folyosón a konyha irányában.
Elindulok a nappali felé, kinyitom az ajtót és bekukucskálok. Üres.
  Az ajtót becsukva a zenelejátszó felé sétálok. Megnyomom a lejátszás gombot, klasszikus zene tölti be a szobát. Igazából még soha nem hallgattam klasszikus zenét, de ez a darab nagyon szép, miközben állok és hallgatom az ajtó kinyílik és belép egy férfi. Magas és sápadt, talán a negyvenes éveiben járhat. Élére vasalt öltönyt visel.

- Óh - mondja, mikor meglát. Úgy tűnik meglepődött. - Sajnálom. Zane-t keresem. Azt mondták itt van. - londoni alvilági akcentusa van, az arcvonásaiban pedig egyfajta durvaság, de a hangja udvarias.

- Hamarosan itt lesz - mondom.

Nyugtalankodva toporog.

- Talán kint kellene megvárnom.

- Minden rendben. Itt is megvárhatja - mondom. Bár nem első látásra ítélem meg az embereket, őszintén szólva ő kicsit sem szimpatikus. Van benne valami, amitől megborzongok.
  Hirtelen hízelgő, alattomos mosolyra húzódnak ajkai.

- Te vagy Zane új....barátnője?

Számos sértés rejtőzik ebben a kis szünetben. Kihúzom magam. Istenem, néha próbálj kedves lenni valakihez és kibaszottul hátba támadnak.
  Az ajtó kivágódása ment meg a válaszadástól. Zane áll az ajtóban. Sokkal hatalmasabbnak látszik a látógatójánál és a testbeszéde olyan, amit még soha nem láttam. Szemei valósággal szikráznak a viharos arcában és sebhelye sápadtnak tűnik. Nem néz rám. Teljes figyelmét arra fordítja, aki belépett a szobába.