Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Amikor visszaérek a lakásba, Stella már ébren van. Az ajtaja nyitva, a rádió szól a konyhában és hallom a motoszkálását. Megállok az ajtóban. Gyümölcsöt szeletel a reggeli turmixához. Felnéz, miközben hámoz egy banánt, majd szó nélkül elfordul.
- Elutazok ma az Államokba - mondom.
- Jó - mondja és agresszíven a turmixgépbe dobja a banánt.
- Erre a hónapra kifizettem a lakbért, de össze fogom csomagolni minden cuccomat és a szoba sarkában hagyom, így már kezdheted mutatni a szobát a lehetséges bérlőnek. Mindent megteszek, hogy még a hónap vége előtt mindent elvigyek.
- Nagyszerű - mondja és gonoszul kitépi egy eper szárát.
- Akkor minden rendben. Én...én azt hiszem, még találkozunk.
- Legyen biztonságos a repülésed - mondja anélkül, hogy rám nézne.
- Köszönöm - mondom, hátrálok, ahogy egy tojást túlságosan erősen feltör egy tál oldalán.
Hangosan átkozódik, amikor a héj összetörik és a tojás végül a pulton végzi. Nem tudom elhinni, hogy a barátságunknak így lesz vége. Szeretem ezt a nőt és a szívemben soha nem árultam el őt, nem számít, hogy mit gondol. Ez a dolog Zane-nel, csak úgy megtörtént. A saját szobámba megyek, becsukom az ajtót és neki dőlök. A tenyerem szorosan a számra tapasztom.
- Ó, istenem! - Kiáltom bele. Aztán kihúzom magam. Nem tettem semmi rosszat. Senki sem késztethet arra, hogy bűnösnek érezzem magam, mert mindent megteszek azért, hogy megmentsem a kis Daisyt. Két bőröndöt húzok ki az ágyam alól és teszem az ágy tetejére. Nem fogok sokáig csomagolni. Nincs annyira sok holmim és kidobom, ami nem kell. A szemem egy lampion égősorra esik, amit Stella és én együtt vásároltunk, amikor arra a karácsonyi vásárra mentünk. Ez volt az utolsó és feldobtunk egy érmét, hogy eldöntsük, ki vegye meg. Én nyertem. Épp levettem a kandallópárkányról, amikor egy félénk kopogás szólt az ajtón.
- Igen - mondom azonnal.
Stella áll az ajtóban.
- Akarod ezt a hülye lámpást vagy dobjam ki? - Kérdezem, direkt nem nézek rá.
- Nem akarom, hogy kiköltözz - mondja.
Megfordulok, hogy ránézzek. Könnyek folynak le az arcán. Én is sírni kezdek.
- Én sem akarok kiköltözni - sírom.
Bejön a szobába, megöleljük egymást és együtt sírunk.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Nagyon sajnálom - zokogom.
- És én sajnálom, hogy olyan ribanc voltam tegnap - jajgat.
- Nem, nem voltál - sírok.
- De igen, az voltam.
- Olyanok vagyunk, mint két macska, miközben nyivákolunk - szipogok.
