Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Fogunk egy taxit Zane házáig. Az út szinte szürreális, ismerős utcákon kanyargunk, szívem tele szorongással a húgom miatt és valami teljesen oda nem illő-lüktető izgalom, hogy újra láthatom az Oroszt. A kezeim annyira remegnek, hogy még a megfelelő bankjegyeket sem tudom kihúzni a pénztárcámból. Stella kiveszi a táskámat a használhatatlan kezeim közül és megcsinálja. Kilépünk a járdára és a taxi elhajt. Felnézek Zane otthonának impozáns homlokzatára. Három emelet van a föld felett és mind kivilágítva. Stella oldalra biccentett fejjel néz rám.
- Kész vagy? - Kérdezi.
Nincs hideg, de megborzongok.
- Amennyire valaha is kész leszek.
Megigazítja a galléromat és a sajátos angol módjában azt mondja: - Fel a fejjel. Minden rendben lesz, szivi.
Felsétálunk a fehér kőlépcsőn és Stella becsenget. Noah nyitja a magas ajtót és belépünk a pompás, fekete-fehér kockás padlózatú előtérbe, hatalmas, csillogó három-emeletes csillárral és ívelt dupla lépcsőházzal. Mennyire másnak tűnt a hely nekem az első látogatásomkor. Akkor bizonytalanul és izgulva mentem le a lépcsőkön, abba a kicsi, homályos szobába, ahol egy belekényszerített helyzetbe kerültem és rájöttem, hogy mily kevéssé ismerem magam.
- Ő odaát van - Noah mondja, egy távolabbi ajtóra mutatva, a folyosón.
Még ő is másképp néz ki. Csak egy nagy és visszataszító embert láttam a múltkor. Most egy segítőkész alaknak tűnik, egy nagy ölelésbe szeretném vonni és rendesen megköszönni neki.
- Köszönöm a segítséged - mondom bűntudatosan.
Komolyan bólint.
- Ne aggódj. Ha végeztél, gyere és megtalálsz minket a konyhában, ott szemben.
Zömök ujjával egy másik folyosóra mutat az ellenkező irányban. Stella megszorítja a karom.
