Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fogunk egy taxit Zane házáig. Az út szinte szürreális, ismerős utcákon kanyargunk, szívem tele szorongással a húgom miatt és valami teljesen oda nem illő-lüktető izgalom, hogy újra láthatom az Oroszt. A kezeim annyira remegnek, hogy még a megfelelő bankjegyeket sem tudom kihúzni a pénztárcámból. Stella kiveszi a táskámat a használhatatlan kezeim közül és megcsinálja. Kilépünk a járdára és a taxi elhajt. Felnézek Zane otthonának impozáns homlokzatára. Három emelet van a föld felett és mind kivilágítva. Stella oldalra biccentett fejjel néz rám.
- Kész vagy? - Kérdezi.
Nincs hideg, de megborzongok.
- Amennyire valaha is kész leszek.
Megigazítja a galléromat és a sajátos angol módjában azt mondja: - Fel a fejjel. Minden rendben lesz, szivi.
Felsétálunk a fehér kőlépcsőn és Stella becsenget. Noah nyitja a magas ajtót és belépünk a pompás, fekete-fehér kockás padlózatú előtérbe, hatalmas, csillogó három-emeletes csillárral és ívelt dupla lépcsőházzal. Mennyire másnak tűnt a hely nekem az első látogatásomkor. Akkor bizonytalanul és izgulva mentem le a lépcsőkön, abba a kicsi, homályos szobába, ahol egy belekényszerített helyzetbe kerültem és rájöttem, hogy mily kevéssé ismerem magam.
- Ő odaát van - Noah mondja, egy távolabbi ajtóra mutatva, a folyosón.
Még ő is másképp néz ki. Csak egy nagy és visszataszító embert láttam a múltkor. Most egy segítőkész alaknak tűnik, egy nagy ölelésbe szeretném vonni és rendesen megköszönni neki.
- Köszönöm a segítséged - mondom bűntudatosan.
Komolyan bólint.
- Ne aggódj. Ha végeztél, gyere és megtalálsz minket a konyhában, ott szemben.
Zömök ujjával egy másik folyosóra mutat az ellenkező irányban. Stella megszorítja a karom.
