Hyunjin élete örökre megváltozott, miután a főnöke brutálisan molesztálta. A traumától gyötörve évekig elzárkózott a fiúktól, és még ha képes is volt érezni valamit, az mindig csak a lányok iránti érdeklődésében nyilvánult meg. A múlt árnyai azonban...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☆
- Maradj éjszakára. - motyogja fáradtan Hyunjin az idősebb mellkasába, miközben az ágyon elterülve fekszenek egy bő ideje.
- Nem lehet. - rázza fejét, majd bocsánatból a fiú hajába csókol.
- Mert? - húzza fel szemöldökét, miközben fölnéz rá, állát a másik mellének támasztva.
- Nincs ruhám.
- Hm... - hajtja vissza fejét, de egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét megtámasztja - Kimosom a mostanit. Az nem jó?
- Mindig meg tudsz győzni. - kuncogja el magát egyből csókba hívva őt - Hyunjin... - vált el.
- Hm?
- Legyél a párom. - néz mélyen szemeibe. Izgulva tette fel a kérdését amit már régóta tervezett, hisz' nem tudta, hogy mit fog erre mondani a kisebb.
- Minho... - sóhajtott. Ebből lejött neki, hogy ma este bizony el lesz utasítva - Sajnálom... de szerintem most nem lennék kész egy kapcsolatra... - feleli halkan - Még randizzunk egy kis ideig, aztán meglátom mi lesz, rendben? Az a helyzet, hogy nekem ez most így komfortosabb. - vallja be őszintén, amit Minho ugyan nagyra értékelt, de mégis szorította szívét.
- Rendben. Semmi baj. Várok rád. - csókolta meg.
- Köszönöm, Minho. - mosolygott rá - Na... add a ruháid, kimosom. - kel föl - Addig vegyél ki magadnak pólót és nadrágot estére. Félretettem neked a gatyát, hátha megint részegen beállítasz az esőben.
- Sosem fogsz ezzel békén hagyni, igaz? - kuncogott miközben gombolni kezdte ingjét. Hyunjin képtelen volt nem oda nézni. Vonzotta a szemeket ez tény. Nyelnie kellett, különben kifolyik a nyála - Most mi az?
- El-elbambultam. - köhécsel, és felé nyúl, hogy eltudja venni tőle felsőjét. Gyorsan a nadrágját is leveti, majd azt is Hyunjinnak adja - Menj, fürödj le. Addig elindítom a mosógépet. - biccent invitálva. Minho felpattan, és Hyunjin után szaladt.
Végre valahára elindította a mosást a kisebb - Nem zavar, hogy meztelen vagyok? - kérdi Minho tusolás közben.
- Láttalak már meztelenül. - fordult felé. Nem nézett végig rajta, ami ingerelte az idősebbet - És én fürdettelek le, mikor részeg voltál.
- Hagyj már azzal! - neveti el magát.
- A lehetetlenre kérsz. - kuncog - Kint leszek a teraszon. - mosolyog, s végleg kiment.
Beszippantotta az éjszaka kellemes hideg illatát. Egy cseppet sem érdekelte a hideg. Szeret veszélyesen játszani. Mióta Minho megérkezett, nem szívott. Jólesett már befejeznie az eddig magányosan hagyott, megkezdett cigarettáját. Mindig megkönnyebbül, ha a hatása alatt van. Mikor a második szálnál tartott, hátára egy pokróc érkezett, dereka köré pedig Minho keze. A korláton támaszkodott Hyunjin. Imádta nézni, hogy a kis terasz előtti udvart körbevevő tuják mögött van egy tisztás. A fákról többnyire már elrohadtak a levelek, így sokkal kivehetőbb volt. Gyönyörűnek találta. Mint Minho őt.
