Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☆
- Örülök, hogy sikerült megszakítani vele a kapcsolatodat, Minho. - apja komoran kattintgatta az egérgombokat gépe előtt, míg fia az asztallal szembenéző kanapén csücsült.
- Mindennél fontosabb a cég. Teljesen megbántam Hyunjint.
- Ugyan, fiam. - kuncogott fel a cég főnöke, s gépe fölött Minhora nézett - Erre kértelek már mióta, nem? Hogy ne hazudj... - somolyog - Szereted Hyunjint. Érthető a szerelem, hisz én is szeretem anyád. De neked nem való férfi. Nem vagy meleg. Tudom jól. Csak azt nem, hogy hol rontottuk el anyáddal...?
- Mi van?
- Minho... - az idős fölkelt, és kimért léptekkel térdepelt fia elé - A cég öröklésére születtél. Itt nem te parancsolsz. Addig nem, míg meg nem halok. Ötvenöt éves vagyok, Minho, minimum harminc évig egy senki vagy.
- Nem igaz. Igenis vagyok valaki! - nézett fel rá agresszívan.
- És ki? Egy épület főnöke? Lee Minho fia? Ebben a családban én vagyok csak valaki. Sem neked, sem Heeseungnak nincs hatalma. Felettem meg pláne nincs. Anyátok felett biztos van, hiszen ő körmös.
- Ne beszélj így anyáról!
- Te ne beszélj így velem. - felelte, még mindig somolyogva — arca komoly volt, hiába görbült szája, szemüvege mögött a szemei szinte vörösen izzottak. Minhoban megszólalt a vészjelző, miszerint nem kéne folytatnia a visszaszólásokat - Elmondtam neked régen is. Amíg a hatalmam alatt vagy, egy senki vagy. - a fiatalabb lehajtotta fejét - Neked nő kell. Azok pedig halnak érted. Ha pedig nem találsz magadnak megfelelőt, én tudok keresni neked.
- Azt már nem! - rázta fejét ironikusan hörögve.
- Nem? - húzta fel szemöldökeit - De igen, Minho. Huszonhat éves leszel, és senkid sincs. Ideje lenne gyereket is nevelned. Heeseung huszonkét éves és már gyereke van, fiam! - aprón emelte fel hangját, Minho mégis megijedt - Habár lány lesz, ami csalódás... de ha neked fiad lesz, majd a te vállalatodat is továbbviheti.
- Neked csak a cég a fontos... igaz? - kérdezte halkan.
- Hogy mondod?
Fölmerészkedik a kanapéról, így most borzasztóan közel áll apjával szemben - Neked csak a kurva cég a fontos, igazab van? Se anya, se én, se Heeseung nem számít neked!
- Igenis fontosak vagytok! - kiabált.
- Nem, kurvára nem! Nem szeretsz minket.
- De igen!
- Anyát azért szereted max', mert két fiút hozott világra! Ha nem lennénk Seunggal, elhagytad volna! Heeseungot azért szereted, mert családot alapított! Engem... engem pedig kurvára nem szeretsz! Ha tennéd, elfogadnád a tényt, hogy meleg vagyok, hogy festeni akartam, és, hogy nincs családom, csak három kurva macskám! - adott ki magából mindent. Apja kidülledt szemekkel mustrálta a mostanra orrát és szemeit törülgető, szipogó fiút.
- Ez így van. - szólalt meg hosszú idők után a családapa - És hogyha továbbra is ilyen gyerekesen fogsz viselkedni előttem - sétált lassan vissza -, ebben a családban nem akarlak látni téged többé. - ült le gépe mögé - Most mehetsz. Egyébként ahelyett a porfészek helyett vegyél valami viselhetőbb házat.
Nem habozott, cipői hangosan kopogtak a márvány padlón az ajtó felé. Be is csapta maga után.
——
Ismét anyjánál kötött ki, szerencsére otthon volt egyedül. Fia bársonyos haját simogatta, ki mostanra anyja ölébe esve itatta egereit. Ennyit egy hónapban még sosem sírt.
- Shhh... semmi baj, Kicsikém...
- Ne-nem szeret, és... sosem szeretett, ig-igaz? - hüppögött.
- Nézd, Szívem... tudom, hogy Minho egy paraszt veled. De valahol neki is érthető a szemszöge, hisz az apja ugyanígy viselkedett vele.
- De ne rajtam vezesse le! Mi a faszt ártottam neki?! - egyenesedett ki, agresszívan törülgetve szemeit - Azt, hogy nőiesebb vagyok?
- Igen. És én is tudom, látom rajtad, hogy a cégezés nem neked való. És ezt te is tudod.
- Akkor miért dolgozom ott?!
- Mert meg akarsz felelni neki. Nem igaz? Féltékeny lennél Heeseungra, ha ő venné át a helyed.
Minho elhallgatott; anyjának igaza volt, és szégyellte magát fia.
- Na látod... már akkor baja volt veled, mikor óvodába jártál.
- Mi?
- Mindig is a fiúkat nézted. Már az elejétől fogva tudtam rólad mindent. Azt is tudtam, hogy füvezni jársz el Choival, vagy, hogy Eunchae nem a barátnőd. Tudtam, hogy Sannal jártál. Mindent tudtam rólad, már azelőtt, hogy elmondtad volna. - sóhajtott - De ez az egész, Minho... nem neked való. De ha komfortosabb, hogy Hyunjinnal szimpla munkatársak vagytok, a cég mögött meg jártok, legyen így. Ebbe nem szólok bele, csak akkor a cégre, és magadra is figyelj oda. Rendben?
- Rendben. - bólintott - Köszönöm...
- Semmit nem mondtam pedig. - kuncog.
- Azt köszönöm, hogy vagy... - öleli meg.
Minho az anyja körül végtelenül gyerekesen tud viselkedni. Chaewon pedig így is gondol rá: a kisbabájaként tekinti, hiába tölti be jövő héten a huszonhatot.
Mostanra már otthon van. Eteti Soon-t, Doong-ot, és Dorit.
Han a kanapén hesszel, és emésztegi az előbb elmondottakat.
- Ki akar rúgni a családból mert hullajtottál három könnycseppet, hozzávetőlegesen kurva jogosan? Az apád egy faszfej.
- Erre már rájöttem. - dobja ki az elfogyott konzerves dobozt, aztán kiegyenesedik.
- De mi az, hogy nincs életed?! Egy senki vagy? Hogy lennél egy senki? Még felette is uralmad van. Esküszöm felnyomom—
- Ne! Ne. Csak neked mondtam el apám helyzetét. Anyukám szemeibe is alig merek nézni, akkora titkot hordozok. Még szerencse, hogy Hyunjin nem volt áldozat.
- Hát még szerencse. Esküszöm, nem néztem volna ki pont apád komorságából, hogy fiatalokat molesztál. Az oké, hogy Jong, de annak eleve pedofil feje volt. Mikor is bukkantál rá?
- Pfuu... úgy... húsz évesen? - nézi a plafont, gondolkodva - De csak te tudsz róla.
- És én ezt meg is becsülöm.
- Köszönöm Jisung.
Minho, hiába tagadná, Han nélkül nulla lenne. És ezt ő is így érzi.
