Black ( harry potter fanfiction )

˙· 𐓏 | a Rém szemű

– Mint ahogy páran már tudjátok, – nézett az igazgató pár diák felé, akik már a tanév kezdete előtt tudomást szereztek a rendezvényről. – A Tusa, az iskolák közötti versenyről szól, emellett  előtérbe helyezi az iskolák közti ismerkedést is. – kezdett bele a lényegbe az igazgató. – Ebben az évben két iskolának a diákjait fogjuk elszállásolni a Roxfortban. A Durmstrang és a Beauxbatons iskola tanulóit. – pontosított az igazgató. – Az iskolákból ki fogunk választani egy-egy bajnokot, akik meg fognak egymással küzdeni a győztes címért. – Dumbledore összekulcsolta kezeit és úgy fojtatta a beszédét. – Ám ebben az évben, egy kis változás lesz a versenyben. Mivel a Minisztérium kor határt szabott a versenyző diákok elé. – Erre az összes fiatal diák arcán a nem tetszés kifejezése jelent meg. – Ha a versenyezni kívánt diák nem nagykorú, akkor a tanuló nem vehet részt a versenyen. – közölte az igazgató a döntést. – Emellett... – kezdett volna bele Dumbledore egy újabb fontos dolog-ba, de a nagy ajtón való, hangos kopogás megzavarta az igazgatót a beszédben.

És pár másodperc múlva, nyílt is a nagy tölgyfa ajtó és vagy 30 lány lépett be rajta.

– Ezek a Beauxbatons-ok! – Sutogta Hermione Anne fülébe. – Franciák.

– Azta. – hangzott fel egy csodálkozó hang. A két lány a hang irányába fordult, majd meg forgatják a szemüket, mivel a vörös hajú fiú tátott szájjal, kémlelte a belépő franciákat.

– Ron?! – lengeti meg a vörös hajú fiú előtt Hermione a kezét. – Élsz még? – rázza meg a látványtól lefagyott fiút, akire miután rámosolygott az egyik francia mélyebb kábulatba esett.

– Ron. – rázza meg Harry barátja vállát. – Jól vagy?

– Ja. Igen. Persze. – válaszolt gyorsan Ron Hermione-nak, majd asztalra könyöklő két tenyerébe hajtja fejét és úgy figyeli tovább az előbb érkezett diákokat.

Anne és Hermione megvetően összenéztek Ron láttán, majd újra az ajtóhoz fordultak, ahonnan vagy száz koppanás hangzott fel.

– Ezek a Durmstrang-osok lesznek. – mutatott az ajtó irányába Harry, mire az Harry felvetése után rögtön ki is nyílt, és a Beauxbatons-okkal megegyezően, vagy 30 fiú lépett be. Élükön a Durmstrang igazgatója és Krum sétált, míg a magas varázsló dölyfösen, addig a fiatal kviddics játékos szerényen integetett rajongóinak.

– Ron, ez Krum! – ragadta meg Anne a vörös hajú fiú kezét.

– Kérjünk majd tőle autogramot. – jelentette ki Ron, majd mindketten álmodozva néztek a kviddics játékos után.

– Azt megértem, hogy egy lány ennyire rajong. – rázza a fejét szomorúan Harry. – de, Ron te fiú létedre. – mondta szomorúan a szemüveges fiú. – Tán szerelmes vagy belé? – kérdezte nevetve Harry barátjától.

– Hagyjál már. – lökte meg Ron haverját.

Ekkor Dumbledore újra magára vonta figyelmet, azzal hogy pálcáját torkához téve, felhangosította azt.

– El szeretnék még mondani pár fontos dolgot a Trimágus tusával kapcsolatban. – nézett a diákokra az igazgató, szemével egy dolgot üzent csak: CSÖND. – A Tusára egy névvel ellátott papírral kell jelentkezni. A bajnokokat egy bíró fogja kiválasztani. – Dumbledore intett pálcájával, mire egy nagy serleg repült be a terembe és helyezkedett egy kisebb asztalon. – A Tűz Serlege. – mutatta be a diákoknak a tárgyat Dumbledore. – A jelentkezők ide dobják be a papírju-kat. De figyelmeztetlek titeket. – emelte fel mutató ujját az igazgató. – Akit a serleg kiválasztott, az nem léphet vissza többé. Végig kell csinálni, még, ha az életébe kerül is. – suttogta már a mondat végét Dumbledore, majd kezével az ételre mutatva, jelezte, hogy folytathatják a kajálást.

– Én szeretnék jelentkezni. – ámuldozott Ron.

– Kár, hogy nem tudsz. – ábrándította ki Hermione a barátját.

– Jól van. – sértődött meg Ron. – És te Harry? – fordult barátjához.

– Hát tudod Ron, én nem akarnék meghalni. – rázta le ennyivel a fiút, aki vissza fordult palacsintájához és csak arra koncentrált.

– Amúgy az igazgató-juk nagyon para. – mutat Hermione a magas varázsló felé.

– Ő Karkarov. – suttogta Anne barátainak. – Ne kérdezzétek! – állította le a lány, a barátait. – Nem tudom, honnan tudom. – hárította a még fel nem tett kérdést. – De szerintem mehetünk. – nézett a már induló diákokra.

– Akkor menjünk! – állt fel Harry a helyéről, és barátaival a Griffendél torony felé vette az irányt.

—

– Ma lesz az első óra Mordonnal. Nem tudom, hogy tartsak-e a ténytől, vagy inkább várjam. – magyarázta barátainak Harry, miközben a sötét varázslatok kivédése órára sétáltak.

– George, azt mondta, hogy a pasas egy kicsit őrült, de jól tanít. – nyugtatta Ron Harry-t.

– Szerintem egy kicsit ijesztő. – mondta Hermione. – A külseje. – rázta meg kezét saját arca előtt.

– Gyorsítsunk be egy kicsit! – szólt közbe Anne. – Mindjárt kezdődik az óra.

Szerencsére a tanár előtt beértek a terembe, majd Hermione Anne mellett, a két fiú pedig egymás mellet elfoglalták helyüket.

Pontosan az óra kezdetekor nyílt az ajtó, és a félszemű varázsló lépett be rajta.

– Köszöntök mindenkit! – kezdte a tanár. – Alastor Mordon vagyok. – mutatkozott be újból. – Az órámon elsőnek is a főben járó átkok kivédését foglyuk átvenni. – ismertette a tanév teednőit. – A többi tanár mind ellenezte, hogy ezt tanítsam, de Dumbledore professzor is egyetértett, hogy tisztában kell lennetek a legsötétebb varázslatok kivédésével. Rendben akkor kezdjük. – A varázsló összecsapta tenyerét. – Valaki tudna mondani nekem egy főbenjáró átkot? – tette fel a tanár az első kérdését. Hermione a magasba lendítette a kezét, mire a tanár felszólította.

– Az Imperius-átok. – mondta ki a lány, kis félelemmel a hangjában.

– Igen, az Imperius-átok. – Mordon professzor megfordult, és az asztala felé vette az irányt. Pálcájával legyintve egyet, az asztalon található üvegdoboz kinyílt és egy pók mászott ki belőle. – Az Imperius-átokkal a varázsló vagy boszorkány bármit parancsolhat az adott lénynek az legtöbbször küzdelem nélkül megteszi. Imperius. – mutatott rá a pókra, ami erre felröppent és elindult a diákok felé. A pók ide oda ugrált, csakis a tanár pálcáját lövetve. A tanár levette a pókról az átkot, majd az osztályhoz fordult egy újabb kérdéssel. – És mi a második főben járó átok? Igen, Neville.

– A Crucius-átok. – nyögte a fiú.

– Helyes válasz,  a Crucius átok. – Mordon professzor pálcáját az asztalon ülő pókra irányította, és megszólalt. – Crucius. – a pók erre hangos visítás-ba kezdett. – A crucius átok... – kezdett bele a tanár. – A kínzásra való. – fejezte be, majd újra az osztály-hoz fordult az utolsó kérdésével. – És ki ismeri az utolsó átkot? – kérdezte suttogva, miközbe nyelvét kidugva benedvesítette ajkait és úgy sziszegett a diákokra.Hermione remegve feltette a kezét, de a mágus nem várta meg a válaszát, pálcáját a pókra tartotta, majd annyit mondott. – Avada Kedavra!