Black ( harry potter fanfiction )

˙· 𐓏 | a patrónus

– Miért Piton? – kérdezte megrökönyödötten Ron.

– Ennyire rossz volt az óra? – nevet rá Anne a fiúra.

– Te beszélsz? – kérdezte Harry nagy szemekkel. – Szerintem téged jobban utál, mint engem. – mondta a fiú. – Egész órán kínzott téged. – mondta a fiú.

– Gondolom rá jött, hogy ki az apám. – mondta Anne, miközben megvonta a vállait. – Menjünk, kezdek fáradt lenni, de hátra van még pár házi. Meg akarom őket írni a toronyba! – és elindul a Griffendél torony felé. Barátai mellé szegődtek, és érdeklődve méregették a lányt.

– Nagyon érdekel, hogy ki az apád. – mondta Hermione. – Mikor mondod el? – kérdezte Hermione Anne-tól, Harry és Ron helyeslőn bólogatnak.

– Egyetértek Hermione-val. – mondta Ron. – Elmondhatnád már! – mondta a fiú.

– Majd. – mondta Anne és gyorsabbra vette léptei tempóját, de még mindig hallotta, hogy barátai róla beszélnek.

– Induljunk ki abból, hogy mi Anne család neve. – mondta Harry. – Black. Vagyis lehet, hogy... – mind a hárman Anne-ra néztek. – Sirius Black.

Barátai a sokk után, csak futva érték utol a lányt.

– Tényleg? – kérdezte Ron Anne-tól.

– Mondtam én, hogy igen? – kérdezett vissza Anne. Harry megrázta a fejét. – gyertek inkább! – barátai még mindig csodálkozó szemekkel nézték a lányt, így nem vették észre a nagy sort a Griffendél torony előtt. ezért Anne-ba ütköztek mind a hárman.

– Mi van itt? – kérdezte Ron és a négy jó barát előre nyomulva próbálta kideríteni a torlasz okát.

– Mi történt? – hajoltak Dean-hez, aki Seamussal beszélgetett az esetről.

– Neville elfelejtett a jelszót? – kérdezte Ron.

– Héé! – mondta mellőlük az előbb említett fiú.

– Bocs, Neville. – vetette oda Ron a fiúnak. – Mi történt? – fordult vissza a két Griffendéles tárdukhoz.

– Eltűnt a kövér dáma. – mondta a két fiú egyszerre, és pont ebben a pillanatban jelent meg Dumbledore, aki a többi festményhez lépve kérdezgette, hogy hol lehet a dáma.

– Uram meg van! – mondta a Frics és az egyik magasban lévő festményre mutat. Mindenki egyszerre nézett abba az irányba, és futva indulnak el a festményhez az igazgatóval az elején.

– Mi történt drágám? – kérdezte az igazgató a síró festménytől.

– Itt volt Uram. – mondta zokogva a dáma. – Be akart jutni a toronyba, de nem engedtem. – mondta a dáma. – Uram, tudja, hogy ki. Ő, aki nemrég szökött meg az Azkabanból. – suttogta a nő. – Sirius Black. – Minden jelen lévő, jéggé dermedt félelmükbe, vagyis nem mindenki, csak egy valki volt boldog.

Harry barátainak jelezve, megérintette vállukat. Hermione és Ron kérdően néztek Harryre, aki Anne-ra mutat. A három barát kérdően néztek a lányra, akinek a hír hallatán egy mosoly szökött az arcára.

– Mindenki a nagy terembe! – mondta az igazgató. Percy a Griffendél egyik prefektusa levezett őket a terembe, ahol már hálózsákok voltak elhelyezve.

– Fél óra múlva egy hangot sem akarok meghallani! – mondta Percy és intett a diákoknak, hogy foglaljanak el egy egy hálózsákot.

A négy jó barát egymás mellé telepedtek, és még mindig Anne-re meresztették szemeiket.

– Mi van? – kérdezte ingerülten a fiatal boszorkány.

– Semmi. – mondták az őt bámulók.

– Álmos vagyok lefekszem! – mondta Anne, tudta, hogy furcsa lehet barátainak, de ők nem értik. Apja itt van az iskolában és most ez az egyetlen ami számít.

—

– Na, mi lesz Csikócsőrrel? – kérdezte Anne Hermionet, aki most érkezett Hagridtól.

– Elítélték. – mondta szomorúan a lány. – Jövő héten fogják kivégezni. – mondta Hermione.

– Szegény Hagrid. – mondta Harry. Csend telepedett a négy jó barátra, és egy kis idő múlva Anne Harry-hez fordult.

– Ma lesz a meccs? – kérdezte Anne.

– Aha. – mondta a fiú, egy falattal a szájában. – Egy kicsit izgulok, az idő miatt, de szerintem nem leszünk rosszak.

– Mondjuk a Hugrabug sem az. – mondta Hermione. Mind a hárman dühös tekintettel a lányt, aki csak megvonta a vállait. – Azt hallottam, hogy Cedric a fogójuk, nagyon jó. – mondta a lány.

– Köszi, Hermione! – mondta idegesen Harry.

—

Már a mérkőzés kezdete előtt is majdnem leszakadt az ég, de a kezdetével mintha egy égi vihart idézett volna elő. A Hugrabug állt nyerésre nyolcvan ötvenre. Anne Ron és Ginny kezét erősen szorítva szurkolt a csapatának.

– Gyerünk Harry! – kiáltott fel Anne. A lány tovább szorítva barátai kezeit, boldogan ugrott fel egy bedobott kvaff után.

Már egy ideje nem történt semmi sem, a csapatok a nagy eső miatt a semmibe passzolgattak, de pont nem termett. Amikor egyszer csak Anne testén végigfut a hideg, ami nem lenne fura, mivel alap nagyon fagyos volt az idő, Anne mégis érezte, hogy ez más. Anne felnézve a beborult égre, egy tucat fekete foltot vett észre. Elsőnek nem vett azokról tudomást, de végül rájött. Felállt a helyéről, mire barátai furán néznek rá.

– Fázok. – mondta nekik. És a páholy szélére állt, ahol nehezen veszik észre, ha varázsol. Tudta, hogy szüksége lesz rá, a gondolata be is igazolódott, mivel Harry egyenesen a sötét felhőkbe vetette magát. Anne látta. A fekete foltokat, amik egyre közelednek a seprűn ülő fiú felé. Anne úgy érezte az idő. – Expecto Patronum. – mondta, ami nagy viharban csak suttogás-nak hatott. Anne meglepődötten lép párat hátra, mivel a pálcájából, nem csak egy kis fény csóva hanem egy teljes patrónus jött ki, egy sárkány. Anne félrette meglepettségét. És így suttogott a patrónusnak.

– Kerüld el a közönséget! Ne lássanak meg! – és a patrónussal együtt, Anne is elindult vissza a helyére.

– Anne, végre itt vagy. – mondta Ginny.

– Hogy haladunk. – kérdezte a lány, de Ginny csak nem tudóan megrázta a fejét, és pont ebben a pontban pillantott meg mindenki egy seprűjével lezuhanó diákot, Harryt.

—

– Jól vagy Harry? – kérdezték a fiút a Harry körül álló Griffendéles diákok.

– Persze. – mondta a fiú, és ülő helyzetbe helyezte magát. – Nyertünk? – kérdezte Harry. Anne szomorúan megrázta a fejét.

– Nem. – fejezte volna be ennyivel, de rögtön folytatta, mikor meglátta Harry szomorú arcát. – De legalább te jól vagy. – mondta a Black lány.

– Amúgy mi történt? – kérdezte Ron.

– Dementorok. – mondta dühösen Harry.

– Akkor már fent elájultál? – kérdezte Hermione.

– Nem. – rázta a fejét Harry. – Valaki küldött egy patrónust. – mondta a fiú.

– Lehet egy tanár. – mondta a fiatal boszorkány. – Milyen volt az alakja? – kérdezte érdeklődve Hermione.

– Sárkány. – mondta a fiú. A négy jó barát gondolkodva meredtek egymásra, de nem tudtak semmit. Vagyis azt hitték.