Black ( harry potter fanfiction )

˙· 𐓏 | kezdetek

– Apa, megjött! – rohant be a Anne apja szobájába. – Megjött a levelem – kiáltja az alvó férfi fülébe, mire az egyből felpattant és pálcájáért nyúlt, de miután meglátta a lányát álmosan feküdt vissza az ágyba.

– Örülök, Anne! – mondta és átfordult a másik oldalára, hogy tovább aludjon.

– Apa, ne már! – ellenkezik Anne – Ne aludj vissza! Apa! – kezdte el rázogatni az apja vállát. – Elmegyünk ma az Abszol útra? – suttogta izgatottan a lány, feladva a felébresztését.

– Persze, hogy elmegyünk. – állította suttogva a férfi, majd rögtön hangos horkolásba kezdett.

Anne haragosan rohant ki apja szobájából és a földszintre vitte útja, ahol rögtön felkapott egy lapot és írni kezdett rá. Mikor megírta közös baglyuknak a lábára kötötte és kiengedte az ablakon át. Visszaszaladt a szobába, aminek a tulajdonosa, még mindig mélyen aludt.

– Apa, küldtem egy levelet Draco-éknak. Nem baj? – szólította meg alvó apját, aki erre csak hüvelykujját felemelve válaszolt.

A lány durcásan sóhajtott egyet és letrappolt a földszintre, tettét két cél vezényli: elsőnek is korgó gyomrát akarta csillapítani valamilyen étellel; emelett még senkit sem talált, aki igazán örülne levelének, ezért első megállója a Black család házimanójának kis otthona volt.

– Sipor! – keltette fel a manót, aki elsőnek egy morcos arccal, majd egy álmos mosollyal jutalmazta, mikor meghallotta gazdája szavait. – Megjött a levél, Sipor! – mutatta meg neki a kezemben lévő üzenetet.

– Örülök Black kisasszony!

– És ugye elkísérsz, majd az Abszolút útra? – érdeklődött Anne.

– Persze, kisasszony, – hajolt meg – de, ha jól hallom éhes – utalt Sipor Anne korgó gyomrára. – Készítsek valami ételt? – kérdezte meg a házimanó.

– Köszönöm, nem kell. Csinálok valamit magamnak és apának, de köszönöm – jelentette ki és vidáman elszögdécselt a konyháig. Még mindig a levél járt a fejében. A konyhában lévő hűtőből elővett pár tojást és hozzá kezdett a rántotta elkészítéséhez, mire végzett vele, apja már az étkezőasztalnál várta a reggelit, míg a Reggeli Próféciákat böngészte.

– Persze erre lejössz! – rosszalta durcásan.

– Sajnálom drágám, de ez az illat valahogy levonzott – mosolygott az apja és mikor a lánya rántottát lapátol tányérjába, megpuszilta a homlokát.

– De apa, ugye elkísérsz? – kíváncsiskodott, mikor elfoglalta helyét az asztal túloldalán. – Vagy még mindig nem mehetsz ki? – tudakolta Anne, ahogyan hozzá fogott az evéshez. Tudta, hogy az apját már tíz éve üldözik egy olyan dolog miatt, amiért nem is bűnös. Sirius mindent elmesélt neki, mikor elérte a tíz éves kort, ezért azóta vigyáz, hogy ne mondja el milyen kapcsolat köti őt Sirius Black-hez.

Azonban ez nem azt jelenti, hogy nincsenek, akik tudnának erről:  már öt éves kora óta, minden nyáron eljár a Malfoy kúriába, mivel ha Sirius-szal történne valammi, csak a Malfoy családra tudnak számítani. Akikkel – bár a legelején apjának  nem volt jó kapcsolata – most már valamennyire eltűri őket. Ez az egy nagy különbség apja és a lánya között, mivel Anne mindig szívesen ment legjobb barátjához, Draco-hoz, akinek bár elfogadhatatlan a viselkedése Anne szerint, mégis nagyon örül, hogy számíthat valakire az apján és a család házimanóján kívül.