Black ( harry potter fanfiction )

˙· 𐓏 | a sötét jegy

A mérkőzés kezdete után öt perccel, Anne már a korlát előtt állt és onnan integetett a megérkező játékosoknak, emelett sokszor volt, hogy a lány annyira kihajolt, hogy Lucius pálca intése mentette meg a zuhanástól.

– Gyerünk, KRUM! – kiáltotta Anne teljes hang erejével. – KAPD EL! – ordította el magát újból, majd mikor Krum, elrepült a korlát mellett Anne egy örömteli mosollyal felsikoltott.

A világkupát végül Írország nyerte, de Krum kapta el a cikeszt.

– Tudtam, hogy ő fogja elkapni. – ecsetelte már századjára Anne, Draco-nak. – Annyira menő volt. – sóhajtott fel a fiatal boszorkány. Anne mellett Narcissa fel-fel kuncogott a lány szavai hallatán, míg Draco csak gondterhelten hallgatta a lányt.

– Van egy kis dolgom. – súgta Mr. Malfoy a felesége fülébe, majd felállt a helyéről és otthagyta családját.

– Menjünk a minisztériumi kocsihoz. – mondta Narcissa és fiával meg Anne-val elindultak az autóhoz. Miközben sétáltak, Draco Anne felé fordult és elsőnek halkan, majd hangosra váltva elkezdett mormolni valamit.

– Anne betegesen üldözi krumot, – kezdte a fiú, mire a lány dühösen fordult felé. – aki mikor meglátja őt, rögtön el fut. – fejezte be Draco a gúny szöveget, majd rögtön tarkójához kapott, mivel Anne egy nagy tockost lekevert neki. – Hogy képzeled? – kelt ki magából Draco, de Anne csak nevetve ott hagyta őt.

A kocsiba való betelepedés után, pár perc múlva megjelent Mr. Malfoy, ezért az autó elindult és hazavitte a családot.

—

– Itt vagyunk! – köszönt el Lucius a két gyerekektől, akik a vasútállomásnál, kiszálltak az autóból.

– Menjetek! Vigyázzatok magatokra! – szólt a két gyerek után Narcissa is.

– Viszlát! – köszönt el mosolyogva Anne, majd oldalra pillantva észrevett egy nagy fekete kutyát, és felé is intett egyet, Felhangzott a vonatsíp hangja, mire Draco megragadta a boszorkány kezét és futni kezdett vele.

– Gyere! – mondta Draco, és a lányt még mindig maga után húzva, felszállt a vonatra.

– Köszi. – mosolygott Anne Draco-ra, majd elindult megkeresni a barátait, akiket hamar meg is talált az egyik fülkében.

– Szia Anne! – köszöntek boldogan mind a hárman.

– Sziasztok! – ült Harry mellé Anne és barátai felé fordult. – Hogy telt a nyaratok?

– Semmi különös sem volt, csak annyi, hogy elmentünk a világkupára. – mondta Ron, mire Harry felkapta a fejét és Anne-hoz fordult.

– Te hallottál róla, hogy mi történt a világkupán? – tette fel kérdését Harry, Anne-nak intézve szavait.

– Igen. – bólintott a boszorkány. – Olvastam róla, de a világkupán én nem láttam semmit. – rázta a fejét a lány.

– Amúgy te tudod, hogy mi lesz ebben az évben? – kérdezte most Hermione Anne-t. – Ron apja és Percy se akarja elmondani.

– Igen, Anne. Nem tudsz valamit? – kérdezett rá Ron is.

– Hagy gondolkozzak. – emelte fel a kezét Anne és megpróbált visszaemlékezni, a Malfoy családban zajló beszélgetésre. – Szerintem tudom. – mondta a lány, mivel amikor meghallotta azt az ismeretlen szót rögtön utána keresett a Roxfort történetében. – A Trimágus Tusa ebben az évben lesz megtartva. – suttogta a barátainak.

– Az mi? – vonta össze szemöldökét Ron.

– Egy verseny. – magyarázta Anne. – Ahol az iskolák összemérik az erejüket. Csak ennyit tudok. – fejezte be a beszámolót Anne.

– Ez is több mint elég. – bólintott Hermione, majd Harry-vel és Ron-nal kezdett el beszélgetni a világkupán történt dolgokról, mivel Anne erről nem tudott semmit. Úgy érezte, hogy itt az idő, és ledöntött a fejét az ülésre, majd rögtön elaludt.

—

– Itt vagyunk, Anne! – rázta meg valaki az alvó lány vállát, Hermione volt az. – A fiúk elmentek átöltözni, nekünk is most kéne. – Anne felkelt és magára húzta iskolai talárját, majd az ablak mellé ülve bámulta a kinti tájat.

A vonat tíz perc múlva elérte a Roxfortot. A négy barát leszállt a mozdonyról és a fogatok felé vették az irányt, amik mint minden évben, ott várakoztak a közelben, pár Thesztrállal előttük. Kiválasztottak egy kocsit és fel szálltak rá, majd beszélgetve várták az érkezést.

—

Már este volt, amikor megérkeztek a Roxfort-hoz, Anne barátaival belépve, rögtön elfoglalta tavalyi helyét. Hermione jobbjára, míg a két fiú velük szemben foglalt helyet.

Mire minden diák megérkezett, Dumbledore már az emelvényen állt, elmondta a minden évben fontosnak tartott dolgokat, majd kezével intve behívta a nagy adag vacsorát. Az elsősök tátott szájjal nézték, a feléjük repülő ételt és a mennyezetet, ami most egy csillagos égboltra hasonlított

Egy fél óra múlva, már mindenki végzett az ételével, ezért Dumbledore újból felállt és egy hosszabb beszédbe kezdett bele.

– Elsőnek is köszöntök mindenkit! – hajolt meg egy kicsit a tanulók előtt az igazgató. – Másodjára, beszeretném mutatni az új sötét varázslatok kivédédse tanárt... – Dumbledore kereső szemmekel, körbe kémlelte a nagy termet, de úgy tűnt nem találja azt akit keres mivel, még mindig hangtalanul forgott összevissza. Amikor egyszer a nagy terem oldalsó ajtaja kinyílt és egy ember lépett be rajta.

– Jó napot! – köszöntött mindenkit az idegen. – Hadd mutatkozzak be. – mondta, a már jól kivehető varázsló. – Alastor Mordon vagyok, az új Sötét varázslatok kivédése tanár. – a varázsló nagyon ijesztően festett. Arcát vágosok díszítették, emelet a bal szeme helyén, egy üvegszem pihent, ami össze vissza forgott.

– Én ismerem! – suttogta halkan Ron, elsősorban barátainak intézve szavait, de többen is felé fordultak, szavai hallatán. – Auror volt. Apa sokat munkája van miatta, – Ron a fejével a varázsló irányába int. – mivel a pasas nagyon paranoiás, folyton hívogatja az apámat, azzal az okkal, hogy valaki betört hozzá. – mondta a fiú.

– Auror? Az meg mi? – érdeklődött harry.

– Egyszerűen mondva, olyan varázslók akik a rossz oldal ellen küzdenek. – válaszolt Harry kérdésére Hermione.

– De ne hidd, hogy minden auror, olyan nagyon tisztességes. – szólt közbe Anne, mire három tudatlansággal teli szempár nézett vissza rá. – Apa mesélte. – vette halkabbra hangját a lány. – Hogy, amikor Voldemort... – Ron és Hermione egy kicsit megrándultak, de nem szóltak rá Anne-ra. – elsőnek hatalomra lépett, nagyon sok besúgó volt a minisztériumba és ezek leginkább aurorok voltak. – Mikor befejezte a történetet, nagy elismeréssel hallgatta a döbbent csendet, amit ő keltett az emberekben, majd minden tekintetét Dumbledore-ra vezette, akinek a száját egy érdekes dolog hagyta el, mire még a döbbent barátai is felé fordultak.

– Ebben az évben, a Roxfortban kerül megrendezésre, a Trimágus Tusa.