˙· 𐓏 | BLACK

41 5 0
                                    

Anne jó memóriájának, meg persze Hermione-nek köszönhetően, Anne még semelyik óráról sem késett még el

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Anne jó memóriájának, meg persze Hermione-nek köszönhetően, Anne még semelyik óráról sem késett még el. De szerencsétlen Harryék öt perccel a csengő után értek be Piton professzor első órájára, aki szemeivel már mind a két fiú halálra gyilkolta. Harry leült Anne mellé, majd táskájából egy pergamen, egy toll, és egy tintásüveg került az asztalra. Piton professzor beszédbe kezdett, Anne és a többi diák csendesen hallgatta a professzort, ám Harry jegyzetelni kezdett. Anne figyelmeztetően oldalba bökte a mellette lévőt, miután Pitton professzor, dühös szemeivel kiszúrta a jegyzetelő fiút. Anne sokat hallott a professzorról, apja sokat mesélt róla, és figyelmeztette, hogy semmilyen megfontolatlan dolgot ne tegyen a tanár előtt, de Harry ezt nem tudhatta.

- Az új üdvöskénk! - kezdte gúnyosan Piton. - Akinek figyelnie sem kell, mert tud mindent. Igaz? - kérdezte Harrytől, de a fiú erre semmit sem szólva, csak csendben hallgatott. Ezéprt Piton három rögtönzött, de nehéz kérdést vágott a fiatal varázslóhoz, aki lefagyva hallgatott tovább. Piton gonosz mosollyal nyugtázta Harry tudatlanságát, majd folytatta az órát.

-

- Talán utál engem? - kérdezte sóhajtva magától és barátaitól Harry az óra után.

- Ne emészd magad, Harry! - veregette meg Anne a fiú vállát. - Nem hiszem, hogy rád dühös. - mondta a fiatal boszorkány, mivel ő tudta hogy Piton mit is élt át Harry apjával szemben. Sirius figyelmeztette is a lányát, hogy sose említse apja igazi nevét az iskolában. A férfi azt is elárulta, hogy Piton szívből utálja Siriust és a barátait, ezért vigyázzon, hogy mit mond el a családjáról. Majd a következő óra termékének keresésében kezdtek. Már egy ideje sétáltak, amikor valakik beléjük mentek hátúlról és arrébb lökték a négy barátot.

- Állj már el az útból, Potter! - nézett vissza nevetve Draco a szemüvegere. Majd előre ment haverjaihoz.

- Várjatok meg! - fordult Anne barátaihoz. - Mindjárt jövök. - és előre szaladt a szőke fiúhoz és a nyakát megragadva a szőke hátára ugrott. - Draco! - nevetett a lány gyerekkori barátján. - Mi bajod van? - kérdezte, majd megragadta a fiú le simított haját és össze kócolta azt. Majd előre futott Hermione-hoz, ott hagyva a megdöbbent Maradékárost.

- Ne már Anne. - kiáltott a fiú a Griffendéles után, és elkezdte kezével igazgatni a mindig, (bár most nem) tökelétes haját, de mivel vagy húsz hátra simítás után sem történt semmi a fiú dühösen feladta. - Anne, ezt még vissza fogod kapni. - motyogta magának és két nagy darab barátjával a Maradékár háló körlet felé vette az irányt.

-

- Jó napot diákok! - köszöntötte a tanár az osztályt. - Madam Hooch vagyok. A mai óra arról fog szólni, hogy hogyan használjuk a seprűt repülésre. - mutatta fel a kezében lévő seprűt a tanárnő. - Mindenki lépjen egy seprűhöz. Jobb kezed a seprű felé tartod, és FEL! - mutatta meg a feladatot a boszorkány. - Most önnök jönnek! - lépett hátrébb és hagyta, hogy a diákok tegyék a dolgukat.

Black ( harry potter fanfiction )Where stories live. Discover now