Black ( harry potter fanfiction )

˙· 𐓏 | ments meg!

– Annyira boldog vagyok! – sikoltozott a lány örömében, amivel valószínű hogy, felkeltette a Griffendél torony összes lakóját.

– Értelek, de azért halkabban. – csitította barátnőjét az ágyon fekvő alak. – Mondd el hogy történt! – húzta az ágyra magam mellé Anne-t a boszorkány.

– Egyszer csak felkért táncolni. – kezdett bele a mesélésbe Anne. – Utána vagy negyed óráig táncoltunk, majd Draco vissza kért tőle.

– Nagyon szerencsés vagy.

– Azért te sem szomorkodhatsz. – kacsintott Hermionére Anne. – Láttalak a bálon. Miért nem mondtad el? – tettetett szomorúságot a Black lány.

– Féltem, ha elmondom neked, akkor eljut a fiúkhoz is. – vallotta be a Griffendéles. – Tudod milyenek. – mondta Hermione, majd a mondat végén egy hossza ásított. – De most már menjünk aludni.

– Jó, de holnap mindent elmondasz. – szegezte Anne mutató ujját a lányra, majd befeküdt az ágyába és mély álomba zuhant.

—

– Kérlek Hermione! – könyörgött a vörös hajú. – Piton megöl, ha nincs készen. Most az egyszer! – kérlelte tovább a lányt, de ő hajthatatlan volt. Még pár percig bírta Hermione, majd dühösen nézett lusta barátjára.

– Rendben, csak hagyj már békén! – válaszolt ingerülten Hermione és Ron-hoz vágta a háziját.

– Ne engedj neki, Hermione. – kérlelte Anne nevetve barátnőjét. – Meg kell tanulnia egyedül megírnia. – vetett lenéző tekintetet a vörös hajúra.

– Meg kell tanulniuk. – javította ki Harry a lányt és ő is Hermione beadandója felé hajolva, másolásba kezdett.

– Ne már, Harry! – nyögött fel a lap tulajdonosa.

Anne megjátszott csalódottsággal nézett a két fiú felé, majd Hermionevel beszélgetésbe kezdett. Amikor egyszer csak a Griffendél ház vezetője jelent meg a négy barát mellett.

– Jó napot, tanárnő! – szólalt meg a két lány egyszerre, amivel a fiúk tekintetét magukra vonták.

– Jó napot! Beszélnem kell Mrs. Grangerrel és Mr. Weasleyvel. – a két említett diák felállt és követték a tanárnőt. A két ott maradt diák értetlenül néztek egymásra, majd felnéztek a visszatérő McGalagonyra.

– Jó napot, tanárnő! Mit szeretne? – kérdezte Harry felnézve a házi írásból.

– Mrs. Blackkel is lenne egy kis beszédem , ha szabad?

– Persze tanárnő! – mondta a lány és elköszönve Harrytól a tanárnővel elsétált.

—

A három barát egy ideje csendben álltak a tanárnővel szemben, míg végül Hermione vette a bátorságot és megszólította a Griffendél ház vezetőjét.

– Tanárnő, mit keresünk itt?

– Mindjárt elmondom, csak még valakit várunk. – válaszolt a tanárnő, mire nyílt is az ajtó és egy szőke hajú kislány lépett be. – Örülök, hogy mindenki itt van, akkor el is mondanám, hogy miért vagytok itt. – a három diák és a szőke kislány, merő kiváncsisággal néztek fel a tanárra. – Szükség van rátok a második próbánál... – kezdett bele McGalagony, de valaki félbe szakította.

– Akkor most híres leszek? – vágott bele Ron a tanár szavába ámuldozva.

– Nem, Mr. Weasley. – vezette ingerült tekintetét a tanulóra McGalagony. – És, ha megkérhetem, maradjon csendben. – szólt rá a tanár. – A második próbában a bajnokoknak az a feladatuk, hogy megmentsék önöket. És nem kell félniük... – néz a Griffendél házvezetője Ron megszeppent arcára. – Mivel nem hagyjuk, hogy bajuk essen. Most pedig elmondom a feladatot.

—

– Szia, Harry! – lépett Cedric a szemüveges fiúhoz, miután meglátta ellenfelét.

– Szia, Cedric! Mit csinálsz itt? – utal Harry a Griffendél ház bejáratára.

– Annet keresem. Nem láttad? – vallotta be a Hugrabugos fiú és kérdőn Harry-re nézett.

– Nem tudom hol van. – rázta meg a fejét. – Hermione és Ron is eltűnt.

– Oké, akkor hagyjuk. – vonta meg a vállait a Hugrabugos és nagyot sóhajtott. – És sikerült megfejtened a tojást?

– Igen, neked hála. Kösz! – hálálkodott a fiú.

– Semmiség, de most már megyek. Szia! – köszönt el Cedric és zavartalanul elsétált az ellenfele mellett, ám legbelül nem volt nyugodt. Csak egy dolgon járt az agya. – Hol lehet Anne?

—

– Bajnokok, figyelem! – kiáltott a hang tulajdonosa, Ludo Bumfolt. – Három, kettő... egy. Indulás! – a négy bajnok bár nem egyszerre, de végül elhagyták a szárazföldet és eltűntek a vízben.

– Meg kell mentenem, de hol lehet? – gondolta magában a Hugrabugos. Elsőnek ordítani próbált, utána tudatosult benne, hogy a víz alatt van.

Próbált gyorsabban úszni, de a hínárok, folyton akadályozták az útját.

– Jaj, ne már! – akadt bele a lába, az egyik víz alatti növénybe. Cedric leszaggatta magáról és tovább úszott. Már tíz perce kereste a fogva tartottak helyét, de nem találta sehol sem őket, amikor egyszer csak szemüveges barátját vette észre a vízben. És mellette észrevette a négy fogva tartottat. Oda úszott a Griffendéles lányhoz és kiszabadította a kötél fogságából és megfogva a derekát a tó felszínére úszott vele.

—

– Jól vagy? – kérdezte aggódó tekintettel Cedric.

– Igen, persze. – köhögött párat az előbb még a tóban raboskodó. – Csak egy kicsit fázok. – vallota be, mire rögtön egy törölköző került a kezébe. – Köszönöm. – nyögte rekedten, és megpróbált elbújni a Hugrabugos aggódó tekintete elől. – Mondom, hogy jól vagyok. – kezdte idegesíteni a fiú nézése, mire Cedric elfordult tőle és a vizet kezdte el pásztázni. Anne nem tudta, hogy meddig lehet ebben a aggódás nélküli nyugalomba, ezért megpróbálta kihasználni, és lehúnyta szemei. De egyszer csak egy másik aggódó személy is társult Anne mellé.

– Annyira aggódtam érted. – lépett hozzá Mardekáros barátja. Anne meglepődve figyelte a fiút, aki egy perccel ezelőtt, még a lelátón nézte a versengést.

– Te hogy kerülsz ide?

– Csak megijedtem, hogy valami bajod van. Már azt sem lehet? – akadt ki Draco.

– De, köszi, hogy aggódtál. És amúgy is tökéletesen vagyok. – nyugtatta meg a lány, majd a fiú elhomályosult alakjára nézett. – Vagy mégsem? – kérdezte magától, majd elsötétült minden.