☆
- Csak ennyi cucc volt? - kérdezte Hyunjin.
Most végeztek a pakolással, valószínűleg Jisung már mélyen húzta a lóbőrt.
Telefonja azonban dinamikusan adta ki magából a rezgéseket, amely már mindkettejük számára idegesítőnek tűnt.
- Ja. - bólintott Minho. Pulóvere ujja könyékig fel volt tűrve. Hyunjin a szemetet akarta kivinni, így az ajtó felé indult, azonban Minho szipogása tartotta csak vissza.
- Hé... - szólította meg, letéve a kukászsákot - Minden oké...?
- Nem tudom, csak... - zárta el a csapot - Jisungnak vajból van a szíve, tudod? - fordult felé - Ez a Chan, vagy ki a fasz, ez... ez felér az exeivel! - borul ki hirtelen - Tao és Byeongho azok... ők... faszom, csak annyira aggódom érte! - csapott combjára - Ne haragudj, hogy ezzel nyomasztalak, nem akarok úgy tűnni, mint aki sóvárog érte, csak már egyszer volt intézetben, mert bántotta magát, még a szülei sem tudtak rajta segíteni, istenem... - temette bele arcát tenyereibe.
- Minho... - hatódott meg a kisebb.
- Annyira fontos nekem, Jin... - kezdett el pityeregni.
- Baszki... - rohant felé, hogy egy támogató ölelésben részesítse szerelmét - Semmi baj nem lesz, Kincsem...
Már épp csókolták volna meg egymást, amikor is az ajtó bevágódott. A férfi kabátja a súrlódástól hangot adott ki, cipője pedig csak kopogott a padlón.
- Mi a fasz? - tért beljebb Chan.
- Te mi a fasz? - bújt ki szerelme öleléséből Minho, hogy egyből ingerülten odatrappolhasson az idősebb felé.
- Mit én mi a fasz, ti mi a fasz? Mit kerestek itt?
- Mi az, hogy mit keresünk itt?! Gondoltam eljövök rendbe rakni a legjobb barátomat, miután másokat kurogatsz, és fűvel megtömve hagytad itt! - kiáltotta.
- Ezt ki mondta? - Chris nem érette miről hadovált Minho - Az egyetlen, aki mással szexelt ebben a párkapcsolatban, az a legjobb barátod! Minho, én értem, hogy nem bírsz engem, mert mittudomén' elvettem őt tőled, de mostmár kurvára figyelhetnél rá te is! Komolyan eddig egyszer sem vetted észre rajta a változásokat?
Tao gondolom itt volt. - utalt Jisung exére.
- M-mi van?
- Nem érdekes, hol van? - aggodalmaskodott mostanra már halk hangon.
- Szobájában.
Minho és Hyunjin azonnal összenéztek, miután a semmiből-semmi Chan itt termett.
- Úristenem, Sung... nagyok sokat írtam neked! - ölelte magához a mostanra félmeztelen férfit az idősebb. Minhoék is kíváncsian mentek utána - Semmi baj, Kincsem, semmi baj...
- Annyira-annyira úgy nagyon annyira... - pityergett értetlen szavakat formálva — azt is artikulálatlanul — Jisung - Nagyon...
- Elhiszem, semmi baj... - ült le ágya szélére - Itt vagyok, Kismadár... Itt vagyok... - csókolt fejére.
Visszagondolva Jisung nagyon sokat fogyott. Arra is emlékszik Minho, hogy sok helyen volt rajta zúzódás, harapás vagy karmolás. Chanra fogta.
Te jó ég... mennyire nem figyelt.
- Maradok srácok, menjetek haza.
Csak bólogatni tudtak, majd szinte viharként tűntek el a házból, Hyunjin természetesen beígérve hajította ki a szemetet.
- Mi az, Kicsim? Mi történt...?
- S-s-sajnálom, hyung!
Ah-annyira... m-megígé-r-tem! Tudom! Nagyon... nagyon meg-megígértem...
- Jól van, tudom... Nem tehetsz róla. Tao volt itt? Megint?
- I-igen... ig-igen, nem... nem tudom...
- Mit nem tudsz...?
- Chan... Én... én tudom, hogy így nem ideális, de én annyira szeretlek téged! Szerelmem vagy! Annyira!
- Én is szeretlek, Csillagom, de erről majd reggel beszélünk, rendben? Szeretnéd, hogy itt aludjak?
- Igen!
——
- Ne feszengj... - tette rá a sofőr combjára kezét.
- Hyunjin, te mit szólnál hozzá, ha egy negyvenes faszi, aki történetesen egy ex, mondjuk Felix után kajtatna, dugnának, és verné? - akadt ki Minho.
- Nyilván kiakadnék, de... Chan itt van neki. Segít! Hallottad, szereti őt!
- Nem ismered. - morogta.
Hyunjint szíven döfik ezek. Mintha Minhonak nem id számítana a fiatal - Minho...? - elveszi kezét.
- Hm?
- Féltékeny vagy?
- Mi?! - fordult felé - Hogy mondhatsz ilyet? Miért lennék féltékeny? Szeretlek, Hyunjin, csak aggódom érte, és—
- Hagyjuk. - fordult az ablak felé.
- Kicsim, kérlek, értsd meg a helyzetem!
- Én értem, Minho. De tudod így elég nehéz lesz, hogy úgy beszélsz róla, mintha a világi szerelmed lenne. - dörmögte.
- Jaj... ne hülyéskedj!
- Csak... menjünk haza...
- Várj, te az otthonomat "hazának" hívod? - kuncogott Minho, ezzel kipirítva Hyunjint.
- Úgyis többet vagyunk együtt mint külön, igazából nekem Te vagy az otthonom. - motyogta pirospozsgással arcán.
Minho csak mosolyogni győzött. Meghatódott a fiatalabb szavai hallatán - Igazad van. - a sebességváltón átnyúlt, egészen Hyunjin ölébe ejtett kezéig, hogy megfogja, aztán szájához emelve csókolt rá - Menjünk haza.
☆
