a poem

v, mint végzet

mikor a nap felkel
és kezed kezemben
végtelen két pontja,
te és én azóta
régóta félnóta,
mennyi lírai óda
szólhat rólad, kedves
illatod a tettes:
emiatt vesztettem
el már az eszemet,
ott van a szívemben,
ez lesz a végzetem.