egyszer a fontos dolgok
is elhanyagolhatóak
lesznek idő múltán, mikor
már rég nyilvánvalóak
a hazugságok és
nem tűrsz tovább,
mivel minden
napról napra tompább
és próbálsz még néha
önmagadra hasonlítani,
de nehéz másokra a
problémáidat rázúdítani,
mikor úgy érzed, hogy
érdektelen a mondandód,
végül inkább csak becsukod
a világ előtt az ajtót,
mert egyszerűbb magadban
szenvedni, mint megnyílni
és egy érdektelen
álarcot éveken át ápolni,
miközben igazán senki sem
ismer téged, elzártan
élsz és üresen mosolyogsz,
megjátszod állandóan és
lényegtelenül stagnálsz
és nem mozdulsz a mélyből,
csak várod, hogy menekülhess
a magad köré húzott építményből.
