hirtelen, váratlanul jött, meglepett,
zavartalanul szállt a sötét felhők felett.
gyönyörével bearanyozta az eget,
ezáltal elfeledtetve számos sebet.
valahogy mindig bevonzza a sötétség,
mint engem az általa világított ég.
az egyensúlyt alkotó ellentétek végett
a letargikusan sötét ég mégis kék lett.
a bizonyos sötét napok nem múltak el,
de az égre már boldogan tekintek fel,
mert tudom, hogy a pillangóm ott vár,
boldogság jár át mindent, amerre száll.
