a poem

nosse

gyönyörű a maszkod,
de látlak téged,
naptáram végtelen,
így addig nézlek,
míg végedre nem érek:

a tenger mélyén,
a felhőn és már ott
nyugszol a nap végén,
majd keleten kelsz fel
és a forrás vize te vagy -
oly természetes ez,
minthogy télen befagysz