A maffia főnök kiszemeltje

21.

Döbbenten figyelem az arcát. Mellénk lép egy fiatal pincérnő.

- Jó estét! Önthetek káv... - hirtelen elnémul.

Felkapom a fejem erre. A lány Diegora pillant, és elkerekedik a szeme. Gondolom rájött kicsoda ő, hisz maffiás. Észbe kap. Megköszüröli a torkát, és újra felemeli a kancsót.

- Kávét?
- Kérünk.

Diego úgy tesz, mintha nem tudná, milyen érzéseket váltana ki a lányból. Magamra vonom a figyelmet. Kedvesen elmosolyodom.

- Kérhetnénk hamburgert, sok-sok sültkrumplival és két csokis turmixot? Meghalok egy kis édesért. - mondom lágy hangon.

Felkacagok, mire a testartása ellazul. Elmosolyodik. Felírja a rendelésünket és már nyugodtabb, sietősen magunkra hagy. Diego engem figyel. Nem mond semmit, de meglepődött. Leveszi rólam a tekintetét és kinéz az ablakon.
Érdekes látni, milyen érzéseket vált ki másokból. Ahogy a megrettent ez a lány. A távolságtartás, azt hitte ő bántott engem. Mintha csak az lehetne erőszakos, aki maffiás vagy sorozatgyilkos. Akinek szigorú a tekintete. Pedig valójában ezerszer rémisztőbb a báránybőrbe bújt farkas. Aki megnyerő. Kedves, aki mellett úgy érzed, te vagy a legkülönlegesebb.