A maffia főnök kiszemeltje

10.

- Hogyne, asszonyom! - megnyom egy gombot egy fiatal fiú jön elő. - Lukas, nézd meg mennyi pénz van a széfben! Szedd a lábad!

Nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzódik néhány ékszer eladása. A két ékszerész, egyenként vizsgálja meg az ékszereket. Néha Xavier rám pillant.

- Meg is vagyunk, asszonyom. - szólal meg.

Már vagy 20 perce itt ácsorgok. Az őrök türelmetlenek.

- Ezt a két nyakláncot bevesszük, ha önnek is megfelel.
- Tökéletes.

A többi később is jól jöhet.

- Rendben. Akkor ez mindösszesen kilencezer-kétszász-huszonnyolc dollár lesz. Kinek írhatom a papírokat?
- Papírokat? - nézek rá.
- Igen, asszonyom. Csak úgy vehetjük át, ha kötünk megállapodást.
- Hogyne, persze.

Lendületesen kotorászni kezdek.

- Jaj, ezek a táskák. Tudja, hogy van ez. Mindig otthon hagyok valamit. Hol a rúzsom. Hol a napszemüvegem. Nem hiszi el, mi történt a múltkor. Már éppen fizettem volna, amikor... - folyamatosan beszélek.
- Nem probléma, ha nincs önnél. Elég, ha lediktálja, és majd amikor tudja visszahozza. - vág a szavamba.

Ötletem sem volt, hogyan folytattam volna a kamu történetet. A gazdagoknak mindig hisznek. Ez az előnye az életemnek. Félek ezt elveszíteni.

- Igazán hálás vagyok. A nevem Layla Richmond.