A maffia főnök kiszemeltje

25.

Hátrafordultam. Láttam Diegot nem követ, de ugyanolyan nyugodt, szinte mozdulatlan. Ebben a pillanatban rájöttem, valami nincs rendben, de már nem tudok megállni. Egy hatalmas mellkasnak csattanok. Elvesztem az egyensúlyom, és a hátamra esem.
Lebuktam.
A félelem teljesen a hatalmába kerít, ahogy megpillantom Diegot. Hazudtam neki, és most meg fog büntetni. Megígértem nem megyek sehova, mégis elmentem. Hátrálni kezdek, a kavicsok a tenyerembe fúródnak. Gyorsan veszem a levegőt. Felém mozdul, mire ösztönösen leszorítom a testem a földre, mindkét karomat a fejem elé kapom.

- Kérlek, ne bánts! - mondom remegve.

Várom a becsapódó ütést, de semmi nem történt.

- Nina! Nina, néz rám - nevem lágyan gördül le az ajkáról.

Lassan eresztem le a kezem. Izmaim megfeszülnek. Felkészülök egy óriási pofonra.

- Nézz rám! Nem foglak bántani! - suttogva beszélt.

Bólintok.

- Állj fel!

Nem mozdulok.

- Bízz bennem!

Olyan ez, mint egy parancsszó. Felülök.

- Ez az. Állj fel! - szól halkan.

Nem tudom, mit tegyek. Fel akarok állni, de tartok tőle, hogy bántani fog. Nem mozdul. Nem támad nekem. Arca nem torzul el a haragtól. Keze nem szorul ökölbe a teste mellett. Talán mégsem fog megütni...
Megtámaszkodom a kezemen, és felállok.

- Miért csináltad? - kérdezi.

Pontosan tudja a választ. Tudja tőle menekültem. Nem feleltem.

- Hova akartál menni?

A szemem a háta mögött húzódó hatalmas erdőre téved.

- Értem. - bólint. - És utána? Mi lett volna?

Aprót rántok a vállamon.

- Futsz? Meddig? Amíg bírod? Amíg meg nem látsz valakit? Amíg el nem kap egy medve, farkas, vagy még rosszabb, egy elmebeteg pszichopata?

A kérdései olyanok, mint egy apró pofonok az arcomon. Bele se gondoltam.

- Igen, sejtettem, hogy ezek eszedbe se jutottak, miközben megszületett a terved. Nincs is semmi pénz nálad. Miért menekülsz?

- Nem egyértelmű? - bukik ki belőlem.
- Megmondtam nem bántalak.
- Nem mehetek vissza. - suttogom.
- Kihez? - kérdezi lágyan.
- Tudod, kihez. A volt férjemhez. Tuti téged írányít.
- Will? Chh. Az a pöcs nem a főnököm. Én vagyok az ő főnöke. És ezek szerint, bántotta, ami az enyém. Nincs neki bocsánat.
- Tessék?
- Anno apád "bérelt" fel, hogy öljelek meg... de amikor megláttalak. Nem tudtam megtenni... túl gyönyörű, túl ártatlan voltál. Elvetted az eszemet. Bele égtél a szívembe, drágáság. - mondta csillógó szemekkel.