A maffia főnök kiszemeltje

30.

Mozdulatlanul nézem a sötétséget, azt lesve, mikor csapnak le ránk. A testem megfeszül a gondolatra, hogy itt ólálkodnak körülöttünk. Mi van, ha ott rejtőznek az egyik fa mögött? Mit tesznek, ha megtalálnak? Vissza kényszerítenek Willhez? Diego sóhajtása rángat ki a gondolatomból. Felemelkedik, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Nem fognak megtalálni.
- Honnan tudod? - fordulok felé.
- Mert profi vagyok.
- Ez meg mégis mit jelent? - kérdezem.

Újra a környezetünket nézem. Minden egyes fát megnézem.

- Legyen elég annyi, pontosan tudom, hogy mit csinálok.

Halkan felmordulok.

- Nina. Bízz bennem. - szólal meg.

Megint ez a hang, ami nyugodt. Határozott. Képtelen vagyok neki ellenállni.
A sötétben alig kivehetőek a vonásai, a tekintete a sötétben csillan. Csak az arcának az élét látom. Markáns állkapcsát. Sötét haját.

- Mégis miért tenném? - rázom meg a fejem.

Azt se tudom, hogy kicsoda valójában, csak a rangját. Egy szétlőtt izomautóban ülök egy idegen férfival a semmi közepén. Valószínűleg a sikolyomat se hallanák meg. Rám vadásznak.

- Nem fognak megtalálni, és muszáj egy kicsit aludnunk. Nem engedem, hogy bajod essen.

Válassz helyett az ajkamba harapok.
Diego mozdulatlanul ül. Pislogás nélkül néz engem. Bízzak benne... mégis hogyan? Nem engedi, hogy bajom essen? De miért? Ez a folyamatos töprengés teljesen kikészít. Olyan fáradt vagyok.

- Nyúlj le a jobb kezeddel. - szól hirtelen.

Fogalmam sincs, miért de követem az utasítást.

- Érzed azt a tekerőt? Kezdd el csavarni. A másik írányba. Szuper, még egy kicsit.

Teljesen leengedem, szinte vízszintes az ülésem támlája.

- Remek, most dőlj hátra.

Velem együtt mozog. Egyszerre ér a fejünk a háttámlára. Oldalunkra fordulva figyeljük egymást.

- Hunyd le a szemed!

Ellen akarok állni. Ezer kérdésem van. Mégis kik ezek? Miért akarnak elkapni? Meddig kell itt maradnunk? Mégsem teszem fel őket. Csak lehunyom a szemem, pontosan, úgy, ahogy kérte tőlem. 

- És most aludj. - suttogta.
- Mióta követsz? - kérdezem félálomban.
- Egy ideje.
- Te voltál ott a szórakozóhelyen?
- Igen.
- És Floridában a sétálóutcán?
- Igen.
- Éreztem. - suttogom.
- Tudom.

Hallom az utolsó szót, mielőtt álomba merülök.