Megtagadva (vkook)

🐯2.évad 17.rész🐰

Előzmények :
-Jól vagy kisfarkas? Kérdezte kedvesen pár perc után, mire rá néztem, majd felé is fordultam.

-Sosem voltam ennél jobban. Köszönöm Kookie. Bújtam hozzá fáradtan, majd átöleltem őt.

-Ennek örülök kisfarkas. De mostmár aludjunk. Jó éjt Taehyung. Mondta lágy hangon, miközben mégjobban magához húzott, majd egy utolsó homlok puszi után, már nem emlékszem semmire, mivel egyből elaludtam. Most hogy mellettem van újra, végre nyugodtan aludhatok. Napok óta először...

Cím: A végső forma

Kook szemszög :

Reggel sokkal kipihentebben keltem fel, mint eddig bármikor. Egyből magam mellé néztem, ahol Taehyung még békésen aludt, nekem háttal. El sem hiszem, hogy újra itt lehetek vele. Mikor az apám ismét elkapott, 100%ig biztos voltam abban, hogy már nem fogom soha többé látni Taehyungot. Még gondolni sem mertem arra, hogy Tae értem fog jönni. Mert miért tette volna meg? Végig erre gondoltam. Biztos voltam abban, hogy most, hogy nem vagyok már mellette, végre boldog lesz. Még most is alig tudom felfogni, hogy eljött értem a többiekkel. Soha senki sem akart kiszabaditani. De ők megtették. Tényleg majd megkellene kérdeznem, hogy hogyan sikerült engem kiszabaditaniuk....
Visszatérve az omegára, annyira boldoggá tesz, hogy mellettem maradt. Végre tudtam nyugodtan aludni. Sőt több órán keresztül, úgy hogy rémálmom sem volt. Annyira hihetetlen, hogy ennyire hatással van rám, márcsak az illatával is.
Óvatosan hozzá bújtam és átöleltem, de nem volt szándékomban felkelteni őt. A tegnapi nap eseménydús volt neki, már maga az is lefáraszthatta hogy kiszabaditott engem, aztán meg még én is lefárasztottam elég szépen. Ami miatt büntudatom is van. Szóval szeretném ha kipihenné magát. Csak azért bújtam hozzá, hogy feltöltödhessek egy picit, mielőtt felmennék reggelit készíteni nekik. Amihez kellett rendesen a lelkierő, mivel valamiért még mindig nagyon szarul éreztem magam. Mondjuk nem is csodálom. Azután hogy egy jó nagy adag verbénát beadott nekem az a rohadék, plusz ha ez nem elég még farkasölőt is megitatott velem... Ezeket nem is mertem elmondani Taenek, inkább azt mondtam, hogy nem tudom mi volt a 3.amit beadott nekem. Pedig tudtam jól. Ezért sem gyógyulok még mindig. Az a rohadék pontosan tudta, hogy a vámpír és a farkas részemet is lekell gyengitenie, hogy biztosan sokáig szenvedjek.
Nem értem hogy miért viselkedik még mindig igy velem. Már évszázadok teltek el. Mégis... Kiskorom óta ezt teszi velem.. És még mindig nem volt elég neki. Mivel érdemeltem ezt ki? Csak azért mert akaratom ellenére hybridnek születtem? Azt hiszi hogy én ennek örülök? Hogy boldog vagyok emiatt? Mert kurvára nem. Gyűlölöm azt ami vagyok. Anélkül is gyűlölném, ha nem tenné folyton ezt velem. Mindig is tudtam jól, hogy nem kellene léteznem sem, mivel rendellenes az ami vagyok. De nem én akartam ezt... Nem én tehetek erről... Mind1 is. Nagy nehezen kiszenvedtem magam az ágyból, ami a sebeimnek hála nem volt túl egyszerű. Még egy gyors puszit adtam Tae nyakára, ami szerencsére nem keltette fel. Igy egy gyors zuhany után, felöltöztem és felfelé vettem az írányt. És elkezdtem a reggeli készitését.