Let me Breath

W's article by BW

„...Prince Archibald, azaz Nathaniel Archibaldnak bár a sármja - és a pénze is - megvan ahhoz, hogy rabul ejtse a női szíveket, ezek az akciói mégsem úgy sültek el, mint ahogyan ő azt várta. Már gimnáziumban beütött a katasztrófa, utolsó évben például egy olyan nővel parádézott, aki akár az anyja is lehetett volna. Tudtuk, hogy Archibaldéknál bajok vannak, de azt tényleg nem sejtette már senki, hogy Prince Archibald anya-komplexusban fog szenvedni. Pedig az apját csukták le. Akkor hogy is van ez?

BW"

Blair Waldorf elégedetten dőlt hátra a forgós, fekete bőrszékén a szerkesztőségben. Imádott a W magazinnál dolgozni, minden kapcsolata és eszköze megvolt ahhoz, hogy gyorsan a csúcsra törjön. Ráadásul ebben a hónapban az övé lett a vezércikk is. Szerencsére, hogy Natehez küldték interjúzni, Carter Basionből már nem tudott volna annyi gyerekkori emléket és hibát kihúzni, mint Nateből, aki Blair közelében leengedett - hiába tudta, hogy most egy divatlapnak dolgozik.

Queen B-s kedvenc bögréjéből kortyolta a kávét, amit a két gyakornoka, Stephanie és Amanda szállítottak neki. Hála a folyamatos koffeinbevitelnek, nem érzett fáradtságot, pedig már legalább két napja nem aludt három óránál többet egyhuzamban. Szerencsére Dorota mindig a segítségére volt, így nem követett el öltözködési bakikat, ami különösen nagy botrányfelhőt kavart volna a divatlap irodájában, főleg úgy, hogy Eleanor Waldorf lánya volt.

Blair mosolyogva nézett szét az irodájában. Reené - a főszerkesztő - engedélyt adott neki, hogy kénye-kedve szerint díszítse fel a helyiséget, hogy otthonosan érezze magát, és több, nagysikerű cikket írjon, mint az Archibaldos, vagy az előző hónapi az étkezési zavarokról.

A szobát a tapéta fedte, amit Blair tervezett és rakatott fel. A bézs alapszínhez egy erős, mégis megnyugtató almazöldet társított, ami cikornyás mintáival tekergett a falon. A szekrények és a berendezési tárgyak mind halványszürke és a törtfehér árnyalatok között játszott, ahogy Blair laptopja is. Az asztalán és a polcokon különböző európai országokból való emlékek voltak kiállítva: egy mini Eiffel-torony, egy érme, amit a Trevi-kútból halászott ki neki Chuck, Spanyolországból színes, mozaikos szalamandrák, és Németországból egy felakasztható kakukkos óra, ami az asztali lámpáján függött. A falon még egy Monet festmény kisebb változata is elfért, és a keretre pedig egy Egyiptomból származó, csörgős, szintén zöld, hastáncos kendőt aggatott.
Blairé volt az épület legszebb és leghangulatosabb irodája, mindenki féltékenykedett rá, és nem csak ezért, hanem a kiváló munkabeli teljesítményéért is.

A számítógép új mailt jelzett. Blair sietve fordult a képernyő felé, már órák óta várta az üzenetet a Reenétől, amiben a cikkjét értékeli. Csak nem lett rossz, ha címlapfotózást akartak Nathaniel Archibaldról és egy portfóliót. Blair kezei remegtek, ahogy megnyitotta mailt, a száján beharapva olvasta a dicsérő szavakat.

Előléptetés? Interjú Louis Grimaldi, monacói herceggel? Michael Kors, a Gucci és az anyja divatbemutatójáról exkluzív cikk - és ezzel együtt egy Párizsba szóló repülőjegy, és egy hét az egyik luxus szállodában? Így is ő volt a szerkesztőség legnagyobb törtetője, de most? A jövő hónap legjobb témáit kapta a kezei közé, a markában van a győzelem. Legszívesebben a kollégái orra alá dörgölte volna, hogy ő a legjobb, és hamarosan itt is a királynő.

A gúnyos, öntelt, győzelemittas mosoly aznap levakarhatatlan volt B arcáról, fürdött a mámorban, hogy ő a legjobb ebben a munkában, és most senki nem utasíthatja maga mögé, talán még Serena Van der Woodsen sem.

Az Empire Hotel fényes, piros betűi már messziről kivehető volt Manhattan utcáin. A legfelső emeleti lakásban éppen Nate gubbasztott a kanapén, azt a cikket olvasva, amit ma reggel kapott kézhez egyenesen Blairtől. Az arca egyes részeknél fintorba torzult, látszottak a gondolatai az arcán: Hogy lehetett ennyire idióta, hogy ilyeneket is kihúzott belőle az a manipulatív, magassarkús sátán?