Let me Breath

Interview with the Prince

Ideges volt. A frissen manikűrözött körmeivel egy jól megszokott ritmusra kopácsolt az elegáns kávézó leghátsó asztalánál. Ha herceg is az illető, még neki sem megengedett ennyit késni egy fontos interjúról. Ráadásul pont Blair Waldorffal? Nevetséges.Blair lassan fújta ki az eddig bent tartott levegőjét, a szemeit mereven az ajtón tartva rendelt magának még egy cappuchinót. Már a harmadikat itta sorozatban, és másfél órája várakozott a hercegre. Grimaldi Louis. Honnan ilyen ismerős neki ez a név? A sok munkától talán nem csak az egészsége, de a memóriája is romolhatott. Valamelyik nap Serenát is alig ismerte meg az egyik partin.

Türelmetlenül hátradobta barna tincseit, majd a táskájában kezdett el kutakodni, hogy írjon a főnökének, a delikvens képtelen idetolni a képét - persze mindezt finomabban megfogalmazva. Rengeteg időt elvesztegetett erre a találkozóra, tönkretette a napirendjét, és ráadásul még nem is találkozott a herceggel sem! Inkább megkockáztatja, hogy másnak adják a cikket - vette elő a fehér IPhoneját.

Hirtelen nem is tudott megszólalni. A Gossip Girl cikket már reggel megkapta, de még ideje sem volt ránézni, pontosabban el is felejtette. Most viszont letaglózott. Hogy Little J, itt? Ez biztosan csak egy idióta facebookos kép, amit valaki beküldött GG-nek. Blair elnyílt ajkakkal, döbbent arckifejezéssel bámulta a képernyőt, és csak percekkel később jutott az eszébe levegőt venni. Intéznie kell egy életmentő hívást! Tárcsázás után egy másodpercet sem kellett vállnia, az első kicsöngésre fel is vették a telefont

- Chuck - szólt bele mosolyogva a barna. - Igen, láttam - komorodott el a hangja.

Elegánsan felkelt az asztaltól, a szabad kezével pedig megigazította az ezüst, pikkelyszerű anyagból készült egyberuháját, majd platformos tűsarkújában a lánymosdó felé vette az irányt. Lassú léptekkel közelítette meg a barna ajtót, a telefonba csak hümmögött, amíg be nem lépett a helyiségbe.

- Igaz a hír, ami a Gossip Girlön van fent? - kérdezte B idegesen. A bal kezével a kagylóra támaszkodva nézett szembe a tükörképével. Megállapította, hogy még kifacsart kinézete és fáradt tekintete ellenére is csinos. Sőt, tökéletesen néz ki. Bármelyik pasinak összefutna a nyál a szájában, ha ránézne.
- Csodálkozom, hogy csak most hívtál emiatt. Serena találkozott is vele - válaszolt a mély és fáradt férfihang. Blair szinte látta maga előtt, ahogy Chuck a kedvenc poharába tölti ki a whiskeyét, majd két korttyal el is nyelni az adagját. Blair szája felfelé kunkorodott.
- El akarom intézni a ribancot - jelentette ki a szokásos cselszövő-hangsúlyával, immár mosolyogva.
- És ehhez én is kellek. - Blair biztos volt abban, hogy a Bass most éppen öntelten vigyorog,
- Pontosan. Pár óra múlva nálad? - A vonal megszakadt, ami a Waldorfnak elég válasszal szolgált. Chuck elfogadta a felhívást.

Még utoljára igazított a szürke szteppelt mintás hajpántján, majd kifordult a mosdóból. Sóhajtva visszaült a helyére, és várt. Próbálta tolerálni a jövőbeli uralkodó hiányos készségét, ami abban nyilvánult meg, hogy a kedves herceg egyáltalán nem ismerte az órát, a nagy- és kismutató szerepét a számlapon. Már most tudta, hogy milyen durva kritikával fogja illetni a királyi sarjat. Blair képtelen volt megállni a mosolygást.

Daniel Humphrey fáradtan túrt bele fekete, göndör hajkoronájába. Mégis, hogy lehetett annyira idióta, hogy elvállalta ezt a munkát? Már három órája az utcasarkon szobrozott, hogy végre kiszúrja Monaco hercegét, Grimaldi Louis-t. Pontosan tudta, hogy a férfinek itt lesz találkozója egy interjú keretében a W magazinnal - csak remélte, hogy nem kedvenc Waldorfját küldték ki -, és hála a szövetkabátjában lapuló képnek, azzal is száz százalékosan tisztában volt, hogy néz a férfi. Kicsit hülyén érezte magát, hogy férfi létére egy pasira vadászik, de a munka az munka. Bár, nem volt feltétlenül szüksége pénzre, jól jött volna neki egy kis kiegészítés a zsebpénzéhez.