Let me Breath

Adieu Madmasoille

Raina Thorpe fortyogott, egyenesen gyulladhatnékja támadt a mérhetetlen dühtől, ami rátört. Szeretett barátja megcsalta. És nem csak előtte, nem csak ő láthatta ezt a tulajdon két szép barna szemével, hanem mindenki más is. New York elitje! Ez pedig nevetséges volt.

Hiszen ő tényleg szeretette Nate-et. Mármint, valami hasonlót érzett iránta. Legrosszabb esetben is birtoklási vágyat. És mindeddig úgy hitte, a mindig ártatlan, alázkodó, tökéletes Nathaniel Archibald képtelen lenne bármit is elkövetni ellene. Látszik, hogy még rengeteg dolgot nem tud róla.

Ezért is döntött úgy, hogy utánanéz az előéletének. Hála Gossip Girl-nek ez könnyen ment, hiszen Prince Archibald tizennégy éves kora óta netcelebnek számított az államokban, különböző, válogatott cikkelyek álltak rendelkezésére a férfiról.

Azonban, amint megnyitotta az oldalt, az agya eldurrant az újabb szenzáció fülszövegét olvasva. Magán kívül ordított fel, hangja hisztériáról és labilitásról árulkodott, az sem érdekelte, ki látta. Majd a földhöz vágta a telefonját kínjában.
Azt a telefont, amit Nate-től kapott. Undorodva húzta el a kezét, és lenézett a rubintokkal díszített karkötőjére. Az is a férfitól származott.

Raina összeszűkítette macskás szemeit. Minden rá emlékeztette. És ez fájt, iszonyúan fájt neki.

- Hogy rohadna meg!

Már cseppet sem volt határozott, csupán borzasztóan elkeseredett. Hangja akadozott, inkább szűkölésnek tűntek az előbbi szavai, mintsem szidalmaknak. Rúgott még egyet a mobilba, majd a hirtelen rátörő hisztériát felváltotta a mérhetetlen szomorúság, és mint egy ötéves, leguggolt és eleredtek krokodilkönnyei.

Többé nem érdekelte semmi. Legfőképpen Nathaniel Archibald nem.

Nem is érzékelték az időt, a csókcsaták közepette teljesen elvesztette önkontrollját, és totálisan összetévesztette a valóságot az álomvilágával. Egy régen elvesztett jövőkép, ami mára csak a képzeletében létezhetett. Amikor ő Nathaniel Archibald karjai közt veszhet el, ujjaikon karikagyűrűvel, szerelmesen összebújva csókolózgatnak, kergetőznek a naplementében a homokos parton...

Gyönyörű álom, de képtelen. Reménytelen. És ez térítette észhez a kicsi Jennifer Humphrey-t.
Agya lázasan kattogott, miért is nem lehetnek együtt. Kereste az okot, ami egy pillanattal később úgy hasított bele kábulatban lebegő elméjébe, mint a reggeli fény a szemekbe. Mindent megvilágított kellemetlen valóságával.

Hát persze. Raina Thorpe a valóság. Nem ő.

- Nate, neked barátnőd van! - szólt teljesen nyugodt, fásult hangon, blazírt képpel, mintha semmi sem történt volna köztük az utóbbi fél órában. Mintha nem is egy heves csókcsata közepébe rondított volna bele jegességével.
- Igen, és? - látszólag a szentecske Archibald ezt fel sem fogta. Tovább puszilgatta, szívogatta a kívánatos, fehér nyakat, egyáltalán nem érdekelte az az aprócska tény, hogy éppen a barátnőjét csalja.
- Nate, állj le! - Hangja úgy taszított egyet a férfi elméjén, mintha azt pofon vágták volna.

Little J hangja türelmetlen, de továbbra is nyugodt, és élesen metsző volt, parancsolgató hangsúllyal megspékelve, reszelős hatása pedig korántsem az elfojtott vágyak miatt jelentkezett, hanem a rengeteg elszívott cigarettának köszönhette ezt.

Nate lehetetlenül kék szemeivel várakozóan nézett fel a lányra; tudomásul vette Raina létezését, mégsem szándékozott megállni. Érdekes, ugyanezt a fékezhetetlen, kutyaütő, megfoghatatlan szerelem-féleséget érezte még tizenévesen Serena iránt. Talán mert ő is tiltott gyümölcs volt akkoriban neki. És, mint tudjuk, az mindig édesebb.
Megnyalta a szája szélét. Kétségtelen, Jenny is hasonlóan édes lehet!