Let me Breath

Haunted

Serena Van der Woodsent a hangosan kopogó cipőinek hála, az Empire Hotel legtöbb alkalmazottja azonnal kiszúrta. Persze ennek a hirtelen jövő figyelemnek nem a dollármilliárdos Ferregamo cipők voltak az okai. Csupán csak az egyik.

A kezei a mellei alatt összefonva pihentek, de a feszültség szinte lerítt róla. A tartása szigorú, és egészen pontosan huszonhárom perce sietett át és vissza folyamatosan a konyha és az ideiglenes báltermet összekötő szakaszon. Sok dolgozó kérdezte már okát, hogy miért van itt, hiszen nem volt szokványos a látványa az ilyen helyeken.

Másrészről ehhez a hatalmas Velencéből rendelt királynős hacukájának is köze lehetett. A haja szoros kontyba volt fogva, csak pár szépen megalkotott csiga cirógatta a tarkóját, és omlott a válla vonaláig. Az arcára - kivételesen - csekély mennyiségű kozmetikum fecsérelődött, csak a pirosítóból használt túl sokat, szinte ettől úgy nézett ki, mint egy jól formált paprika, mivelhogy az elegáns hacukája is pirosas színekben pompázott.
A bársonyos palást kapucni részén igazi hópárduc bunda díszelgett, ami ugyan lefedte a Serena teljes egészében meztelen hátát, de nem takarta a földet söprő egészruha mély dekoltázsi részét, amelyen már több a mellette elhaladó beosztott is legeltethette a szemeit.

Persze ez a Van der Woodsen-lány figyelmét sem kerülte el, így a vörös-fehér-fekete kompozációs, féldrágakövekkel ékesített maszkot a felső domborulatai elé helyezte, ezzel szabotálva a kéjenc munkások szórakozását.

Serena türelmesen várt. Tudta, hogy a parti másodpercek múlva kezdődhet, így nem érte csalódás, amikor több nyalkahuszár pincérfiú suhant el mellette drága - és persze egészen magas alkoholszázalékos - pezsgőket cipelve a klasszikus ezüst tálcáikon. Serena megrántotta a vállá, majd észrevétlenül lehalászott kettőt a sokból, gondolván, ha már a Waldorfra kell egy ilyen helyen várnia, megérdemli ezt. Duplán.
Így történt azt, hogy koccintott magával, majd egyszerre döntötte le a bódító hatású nedűt a torkán.

Egészen pontosan két percet kellett várnia, mire az alkohol minimálisra csökkentette az agyi kapacitását, ezzel türelmesebbé téve a leányzót. Egyáltalán nem érdekelt a pillanati szédülés, ami az éhgyomorral fogyasztott pezsgő okozott, sőt, még élvezte is. Lehunyt szemekkel dőlt neki a hideg falnak, csendesen relaxált, miközben fokozatosan csúszott le a padlózat irányába, a sarokba. Nem érdekelte a kényes anyagból készült gönce, a drága ékszerek, és a gyönyörű maszk, ami hatalmas csattanással landolt a kövön. Vagy azok a poharak voltak? Nem volt ereje kinyitni a szemeit, hogy megnézze.

Hölgyeim és uraim, Serena Van der Woodsen hivatalosan is berúgott mindössze két, azaz kettő pohár Shiraztól! Serena a saját gondolatain elmosolyodott, és valami kifacsart pozícióban sikerült elaludnia. Most nem érdekelte Blair Waldorf és a hülye nyűgjei. Csak maga volt.

Jennifer Humphery ritmusra dobolt a fekete bokacsizmájában a lift ajtajánál. Magában bosszankodott, a száját elhúzva, feketekeretes, gyilkos pillantásával ijesztgette a mellette elhalandó emberi lényeket, amelyek képesek voltak megszemlélni. Hiszen ritka erkölcstelen látványt nyújtott! Azonban a legtöbb férfi kifejezetten szívesen bambulta a combjait, a darázs derekát és a jelenleg hatalmasnak tűnő melleit. Jenny nem bánta, a gót stílusa miatt már egyébként is megszokta ezeket a hátába szúródó vetkőztetős tekinteteket. Sőt, Jennifer Humphrey naivan még élvezte is őket! Ezek adták neki azt a hatalmas önbizalmát, ami tulajdonképpen redkívül nagy szerepet játszott a sikereiben. Persze, hogyan is tudna egy-egy híresebb ügynökség elé kiállni mindennemű ideggörcsök nélkül, ha nem tudná, hogy a ruhái gyönyörűek, tökéletesek, kombinálhatóak a legtöbb dologgal, és persze a hétköznapokra is viselhetőek, de mégis közük van az elegáns vonalhoz? Ráadásul még népszerűek is! Ez volt az, ami motiválta, hogy továbblépjen, előre nézzen, és ne akadjon fenn a hülye és gyermeteg beszólogatásokon és kritikákon, amiknek semmi alapjuk nincsen.