Let me Breath

We've a deal

Serena Van der Woodsen egy ablakon keresztül figyelte New York nyüzsgő utcáit, és a sok embert. A tekintete elrévedő volt, abszolút nem fogta fel azt, amit látott. Az egyik legjobb kávézó egy elegáns, mégis visszafogott asztalánál ült. Egy igazi, frissen levágott halványkék tulipán volt vele fejmagasságban, az asztalon a legkülönfélébb ízesítésű croassaintok és gyümölcsök voltak felpakolva, meg egy bécsi mézes, manduladarálékos capucchino. Serena tudta, hogy ennek a mennyiségnek a tizede sem fog elfogyni, hiszen ő maga nem is szokott reggelizni - sőt, általában délután háromig csak egy kávét fogyaszt el -, a társalgó partnere meg még ide sem ért. De a látszatra adni kell - ezt minden manhattani kis fruska tudta már egészen hat éves kora óta.

Serena gondolatai teljesen máshol jártak. Vajon miért hívta egy titokzatos „G" el erre a helyre beszélgetni? Tudta, hogy kit takar ez a betű: Georgina. De maga sem tudta, hogy régi ellensége miért éppen most kereste fel, és mit szándékozik szervezkedni. Egyáltalán minek jött el? Georgina nem kereste volna tovább - kivétel, ha tényleg halaszthatatlan dologról van szó.
Legbelül tudta, hogy végül is miért jött a Sparks által megadott találkozási pontra. Nem akart Bennel lenni. Amikor szerelmes lett a férfibe még az Internátusi tanulmányainak az idején, mindennél jobban őt akarta. Damien Daalgard csak játék volt, de a tanárát komolyan vette. Akkor kapta meg élete első visszautasítását: a tanár úr nem akart tőle semmit. Csak a lázadó tizenévest látta benne.
Azonban Serena többé nem az a tizenhét éves kislány. Kezdett benőni a feje lágya, és valahogy ráébredt, ezt a kapcsolatot inkább a múlt tartja életben, nem pedig az a tüzes, szenvedélyes szerelem, aminek elvileg lennie kéne. Azonban csak egyszer tapasztalt ilyet, méghozzá Dan mellett. Nem, mikor Dannel volt együtt, az a szerelem inkább gyermeteg és szeszélyes volt. Akkor talán Nate mellett volt, amikor így érzett. Már maga sem tudta.
Egy biztos pont volt: ő ilyen mértékű szenvedélyre vágyott.

Álmodozásából Georgina ébresztette fel, aki minden előzmény nélkül helyet foglalt Serenával szemben. Pimasz vigyora mindent elmondott. Készül valamire.
- Hát eljöttél, Serena drága - kezdte nyájas hangon. - Igazság szerint biztos voltam benne, hogy látni sem akarsz. Mondd, mi változtatta meg a véleményedet erről? - Georgina az asztalra könyökölt, a szemei csillogtak a megjátszott kíváncsiságtól. Georgona mindent tudott. És ez idegesítő volt.
- Csak azon töprengtem, hogy mi kell neked már megint, ami nekünk megvan. - Serena hideg mosollyal bámult vissza a nőre. Felvette a másik stílusát. Georgina egy pillanatra összeszűkítette a szemeit. Hát jó, akkor kezdődjön a játék.
- Egyetlen dolog - G a mutató ujját Serena orra alá dugta. - Jennifer Humphrey.

Serenának csakis az járt a fejében, hogy most jött el az ő ideje. Eddig a sok csínyt és cselszövést Blairre és a mostohabátyjára hagyta, ő maga csak elveszíthető parasztbábúként szerepelt a Manhattan nevű sakktáblán. Ez egyszer ő akart lenni az irányító, akinek az elit tagjai csak járulékos veszteségnek számítanak. Eddig is dühös volt Jennyre, amikor az eléggé nyomatékos „kérés" ellenére is visszatért az elit területére, de most van esélye ezért bosszút állni. Tudta, hogy jelenleg a régi cselszövő-párosnak kisebb gondja is nagyobb annál, úgyhogy rá hárul eme feladat elvégzése. A szemeiben eltökéltség szikrája csillant.
Azonban a Van der Woodsennek csupán egy kérése volt az égiekhez: bárcsak ne kéne ehhez Georgina Sparks segítségét igénybe vennie.
- Látom, nincsen ellenvetésed - harapott bele egy csokoládés croassantba a Sparks. Vérvörös ajkain barna foltot hagyott a desszert.
- Mit kell tennem?
- Egyszerű. Lopd el a szerződést - sóhajtotta Georgina. Nem akarta elhinni, hogy Serenának ennyire nincsen fantáziája.
- De akkor Eleanornak is ártok, és Blair...
- Ne érdekeljen a Waldorf - legyintett G. - Csak te magad vagy a fontos, és hogy ne jöjjön rá senki, ki szervezkedik mögöttük. Szerinted Blairt mikor érdekelte, hogy a cseljeivel neked is árthat? - Serena kezdett rádöbbeni, hogyan mennek itt a dolgok. - Bizony drága Serena! A sors egy ribanc, és ha túl könnyű, akkor bizony valamit rosszul csinálsz!