Let me Breath

Ready for war?

- Pierre, kérem! - szólt
Monaco hercege az inasának.
ajtó mögül halk, mégis határozott koppantás hallatszódott, majd belépett a szobába a nyalkahuszár, francia inas. Haja zselével volt hátrafésülve, mintha libazsírral kente volna az amúgy vállig érő loboncát. Pödrött bajusza vígan kunkorodott felfele, inasi egyenruháját egy arany zsebóra tette különlegesebbé, ezzel is azt mutatta a többi szolgálónak: ő különleges helyzetben van.

- Oui, Monsieur! Ez't a levelet a bará'tnő'étől ka'ptuk, Mademoiselle Blai'r Waldorftól - nyújtott át egy cirkalmas betűkkel írt, parfümmel behintett, bézsszín kartonlapot. Louis párszor megforgatta a kezében, nehézkesen olvasta a Mademoiselle kunkori, arisztokratikus betűit. Alig észrevehetően megszimatolta a papírdarabot. Büszkén megállapította, ez Blair parfüme.
- Ma este lesz a bál. Kérem, Pierre, szerezzen be maszkot, öltönyt és egy szál hófehér rózsát. Sokat segítene ezzel.

Louis szinte még be sem fejezte a mondandóját, Pierre már ott sem volt. Kihajtotta a territóriumáról a fakanalát szorongató Marie-t, és Jean-t, a sofőrt is riadóztatta, hogy mindjárt ugorjanak, az uruknak vásárolni kell öltönyt, sapkát, sálat, minden jófenét.

Louis csak kedélyesen megrázta a fejét. Csípőjét a mögötte álló, antik stílusú asztalnak támasztotta, majd gondolatait uralma alá hajtotta Blair Waldorf elbűvölő személye. Talán már szerette is. Nem igazán tudta, hogy mit érez, még soha nem volt igazán szerelmes, a nők csak azért tapadtak rá, mert ő a trónörökös, a királyi család egy tagja! Más egyéb indok nem is kellett ehhez.
Noha tudta, hogy Blair is eleinte csak a jóképű uralkodót látta benne, semmi többet. Aztán megkapta a cipőjét. Ekkor úgy érezte, ez a lány más, eddig még senki nem próbálta egy népszerű mesévé alakítani az életét. Senki nem próbált még az ő egyetlen hercegnőjévé válni.
Blair pedig pontosan ilyesfajta gondolatokat ébresztett benne, és talán ez volt az, ami vonzóvá, érdekessé tette a lányt. Másrészről pedig semmi kivetnivaló nem volt benne, művelt, gazdag, és szép is volt. A testvére is csak kettő dologba tudott belekötni: az egyik a nem nemesi származás; a másik pedig a hírhedt ex-fiú, Chuck Bass.
Az újgazdag ficsúr híre Európa ajtain döngetett, az arisztokraták hamar észrevették az új, szinte megvezethető pénzforrást, amely több pénzt hozhatna, mint bármi más.
Csak arra nem számítottak, hogy az alig tizennyolcat töltő fiúcska túlságosan dörzsölt hozzájuk képest, így még mielőtt a felsőbb körök észrevehették volna a szerződések kétértelmű vonatkozásait és kiskapuit; nem maradt semmijük. Az összes ingóságuk odalett, és minden a legifjabb Basshez ment.

Louis is hallotta ezeket a történeteket, leginkább Anglia környékéről. Néhány Lord is elbukta a vagyonát a fiúval, így Franciaországban inkább nem is lépett senki sem kapcsolatba a férfival, magukat védték a látszólagos tudatlanságukkal.
A franciák mindnet túlbonyolítanak, így a politikájukat is. Monaco pedig egészen remek kapcsolatban van velük, így ők is kaptak a vezetőség fejmosásából.

A Grimaldi lassan fújta ki a levegőjét. Blairtől eljutott az irritáló ex-fiújához. Kicsikét szánalmasnak érezte önmagát.

Nathaniel Archibald fáradtan rogyott le Raina fésülködő asztala elé. A szemei alatt hatalmas táskák lógtak, arca sápadt, kissé beesett, és ezen még a Dior öltönye sem tudott javítani. Rendkívül fáradt volt, az éjszaka egyáltalán nem tudott aludni, hiszen egész végig a Jennyvel folytatott beszélgetése csengett vissza a füleiben. Talán semmi köze sem volt a szőke gótkirálynő dolgaihoz, de akkor sem tudta még csak elviselni sem a gondolatot, hogy a lány Chuckot kereste rajta.
Chuckot, azt a Chuckot, aki a szüzességét vette el. Amiért kissé neheztelt is a férfira, de igazán nem csodálkozott rajta, hogy ő tette meg ezt is helyette. Hiszen Nate ha nem is tervezett, de számított a dologra. Mármint a még meg nem történt dologra.