Kedves Luke,
Ezt a levelet a konyhában írom, miközben anyám árgus szemekkel figyel, mert attól fél, hogy leszúrom magamat a tollal.
Oh, hála Istennek. Elment. Mindegy is... hogy vagy? Nem fogsz válaszolni, igaz? Az anyám még mindig nem hajlandó elengedni a koncertre ezért kiötöltem egy tervet, hogy hogyan juthatnék egy jegyhez. Még írok róla, ha beválik, de addig is megtartom magamnak, mert nem tudom, hogy az orvosom olvassa e ezeket a leveleket és nem szeretném, ha tudna róla, mert félő, hogy anyunak is elmondaná. Valójában már megvan a jegyem, de el kéne mennem átvenni őket, mert a koncert már itt van a seggem alatt. Oh, mikor is...? jövő héten? Igen. Milyen jó lenne, ha a koncert után kijönnél fotózkodni és aláírást osztogatni! Talán akkor megkérdezhetnélek, hogy megkaptad e leveleimet.
Az anyám tegnap elkobozta a telefonomat, iPodomat és a laptopomat, hogy ne tudjam hallgatni a zenédet. Akármennyire is gyerekesnek hangzik ez 20 éves létemre, de be kell vallanom, hogy órákon át sírtam emiatt. Azt hitte, hogy "engedetlen" vagyok, mert nem akartam megenni a vacsorát. Pedig én tényleg nem voltam éhes. Este meghányattam magamat, mert nem voltam elégedett a testsúlyommal. Mit ne mondjak az elmúlt hetekben felszaladt pár kiló. Rondának és kövérnek éreztem magamat. Hülye ötlet volt tudom, de működik, és újra jól érzem magamat a bőrömben.
Ma megint el kéne mennem az orvoshoz, de tegnap is voltam ezért nem látom nagy értelmét. Tegnap arról beszélgettünk, hogy mi tesz engem boldoggá és én gondolkodás nélkül a te nevedet mondtam. Fura arcot vágott, amikor elkezdtem beszélni arról, hogy milyen csodálatos vagy majd kis idő után felállt és kituszkolt az irodájából, hogy kettesben tudjon anyámmal beszélni. Hallottam amint azt mondja neki, hogy a zenéd depresszióssá tesz, de ez nem igaz. Ő csak egy seggfej. Nem értheti.
Anyu visszajött. Mennem kell az orvoshoz.
Viszlát Luke.
Ashton
