Kedves Luke,
Tegnap este elmentem a jegyemért. Hajnali kettő körül kimásztam az ablakomon és elmentem az emailben küldött címre. Ijesztő volt, rengeteg részeg ember járkált arra. Hazafelé futnom kellett, mert elfelejtettem, hogy anya négykor kel. Körülbelül egy perccel az ébressztője előtt értem haza. Tudom, mázli. Nem írtam neked négy napja, a koncert három nap múlva lesz. Megint ki kell majd osonnom, de megéri. Alig várom már, hogy élőben lássalak.
A héten minden nap mennem kellett az orvosomhoz. Erősebb gyógyszereket írt fel a depressziómra, mert szerinte nekem erre van szükségem. Anyu azt hiszi, hogy egyre rosszabbul vagyok, pedig jobban érzem magamat. Tegnap el is mentem egy régi barátommal a városba, a neve Harry és egy évvel fiatalabb, mint én. Ő az a nagyon menő srác, akivel mindig mindenki barátkozni akar. Van egy bandája. Amíg a kávénkra vártunk meséltem neki rólad és mosolyogva mondta, hogy ismer téged. Azután elmentünk a parkba és rengeteget énekeltünk. El tudod ezt hinni? Négy órát töltöttünk együtt! Évek óta nem szórakoztam ilyen jól. Azt mondta, hogy holnap -ami igazából ma van- megismételhetjük, ha olyan kedvem lesz, amit örömmel fogadtam. Az egyetlen bökkenő az az, hogy nem mondtam el neki az okot, amiért olyan sokat járok orvoshoz, mert félő, hogy azt hinné, őrült vagyok.
Anya már engedi, hogy egyedül menjek el, aminek nagyon örülök, mert szörnyű volt, amikor eljött velem vásárolni, mert akkor ő választotta ki a ruháimat, amik 99%-ban nem tetszettek, de mindig az én pénzemből lettek kifizetve.
Most megyek, mert fel kell hívnom Harry-t.
Szia Luke.
Ashton
