Kedves Luke,
Tegnap este visszaestem... A dalotokat, az Amnesia-t hallgattam és elkezdtem sírni mivel az egy kibaszottul szomorú szám és szarul éreztem magam tőle. Az agyam valahogy elszállt és utána már csak arra emlékszem, hogy a fürdőszobám padlóján ülök véres csuklóval. Anya még nem tud arról, hogy vagdosom magam ezért ma extra hosszú ujjú felsőt kellett viselnem. Amúgy a mai levelet a szobámban írom. Harry is itt van, éppen a régi lemezgyűjteményemet nézegeti. Nem hinném, hogy észre vette volna a vágásokat a csuklómon.
Holnap lesz a koncert. Nem áll szándékomban oda is hosszú ujjút viselni ezért előkerestem az összes karkötőmet. Hét 5 Seconds of Summer karkötőm van, az egyiken még egy kis rajz is van az arcodcodról. Szerintem az lesz a kedvencem.
Ma megint elmentem Harry-vel a városba és vettem egy új posztert. Találtunk egy boltot ahol saját magad tervezheted meg a poszteredet. Kaptam az alkalmon és csináltam egyet, amin te vagy rajta és az ágyam melletti falra raktam. A0 méretű, ami tizenhatszor nagyobb, mint az A4-es papírok. Egy órán keresztül hordoztam magammal a papírmásodat mielőtt hazamentem. Anyám azt hitte, hogy meghülyültem, amikor meglátta a kezemben az életnagyságú posztert. Tényleg viccesen nézhettem ki, de nekem tetszik és az a lényeg.
Találkozunk a koncerten Luke.
Ashton
