Kedves Ashton,
Mindegyik leveledet elolvastam. Fáj, hogy mennyire összetört vagy. Amikor először megláttalak azt gondoltam, hogy te vagy a leggyönyörűbb ember a Földön. Látni akarlak Ash. Szükségem van rád. Vágyom rád. Minden egyes kibaszott éjszaka, éberen bámulom az ágyat, amiben aludtál. Senki sem igazította meg az ágyneműt. Ugyanúgy áll mióta elmentél azon a reggelen. Kérlek.. ugye visszajössz? Lesz még egy koncertünk Sydney-ben. Látnom kell az angyali arcodat. Michael és Calum azt mondják, hogy szomorúnak tűnök. Én csak azért vagyok ilyen, mert te is az vagy. Boldoggá akarlak tenni, de te mindenkit kizársz. Örülök, hogy Harry is segíteni próbál. Én is segíthetnék ha kibaszottul megengednéd. Nem fogok csak úgy megfeledkezni rólad azzal, hogy te "csak egy fan vagy", mert te teljesen más vagy számomra. Te annyira, de annyira különleges vagy és mióta a leveleidet olvasom, csak rád gondolok. Mindegyiket a párnám alatt tartom. A srácok folyton érdeklődnek utánad, mintha tudnám, hogy mi van veled.
Kérlek, gyere vissza!
Luke ❤
//
Ashton hatalmasat sóhajott ahogy újra és újra elolvasta Luke levelét. Végre beköltözött Harry-hez és rettenetesen boldog volt, hogy elszakadhatott az édesanyjától és elég szabadsága volt ahhoz, hogy bármikor elhagyhassa a házat.
"Harry, elmentem!" Kiáltotta, amikor kinyitotta az ajtót. Futnia kellett, hogy időben odaérjen a koncertre és még így is húsz percébe telt odaérni. Amint megérkezett rögtön a hátsó ajtó felé vette az irányt ahol több száz sikítozó rajongó lökdöste az őt és Luke-ot elválasztó kordonokat. A koncertnek már másfél órája vége volt és a fanok is hazaindultak, amikor megbizonyosodtak arról, hogy a kedvenceik nem fogják már megmutatni magukat. Ashton még másfél órát várt és időközben a Nap is lement.
"Ashton!" hallotta meg az ismerős hangot. Felnézve a földről tekintete találkozott Luke gyönyörű kék szemével. A látványra elmosolyodott és odafutott a kordonhoz. Luke előrébb lépett majd a korlát fölött a karjaiba zárta.
"Azt hittem, hogy nem jössz el." lehelte Luke miközben fejét Ashton vállán pihentette.
"Örülök, hogy eljöttem." suttogta Ashton. Pár perc múlva elengedték egymást. Luke átsegítette Ashton-t a kordonon majd megragadta a kezét és behúzta a buszba. Calum és Michael a vezető ülésen veszekedtek, amikor a két fiú besétált a buszba. Amikor meglátták őket mindkettejük szeme tágra nyílt. Nem gondolták, hogy valaha viszont láthatják Ash-t. Mikor végre kiestek a transzukból, felálltak és szorosan megölelték Ashton-t aztán visszaültek és tovább folytatták a veszekedést. Luke a busz hátuljába vezette Ashton-t ahol leültette a kanapéra majd helyet foglalt mellette.
"Maradj velem Ash." fűzte össze az ujjaikat Luke. Ashton sokáig bámult az ujjaikra azon gondolkozva, hogy elhúzódjon-e de végül rájött, hogy jó érzés volt Luke kezét fogni és a világért sem engedné el.
"Én.. de mégis hogyan?"
"Csatlakozz a bandához. Biztos, hogy játszol valamilyen.. nem.. kell, hogy játssz valamilyen hangszeren."
"Dobolok." kuncogott Ashton.
"Már vagy két éve keresünk egy dobost." kacagott fel Luke.
"Tudom. Küldtem videót, de gondolom nem láttátok."
"Az te voltál? Úristen! Csodálatos voltál és keresni akartalak, de az a kettő zakkant azt mondta, hogy nincs szükségünk dobosra. Akkora barmok tudnak lenni néha."
"Hallottam ám!" kiáltotta Michael a busz elejéből.
"Nos? Akarsz a 5 Seconds of Summer tagja lenni?" pislogott rá Luke reménykedve. Ashton csak bólogatni tudott és karjait Luke dereka köré helyezte. Luke mosolyogva ölelte vissza Ashton-t.
"Ez annyira szürreális." suttogta Ashton.
"Remélem, hogy a jó értelemben."
